Adakozni jó
A járvány idején az emberek egy kicsit bezárkóztak, hajlamosak voltunk a saját problémáinkkal, félelmeinkkel törődni. Akadnak azonban kivételes emberek, akiknek ilyenkor is mások sorsa, tragédiája lebeg a szemük előtt.
A járvány idején az emberek egy kicsit bezárkóztak, hajlamosak voltunk a saját problémáinkkal, félelmeinkkel törődni. Akadnak azonban kivételes emberek, akiknek ilyenkor is mások sorsa, tragédiája lebeg a szemük előtt.
A gonosztetteket titokban, az éjszaka sötét hálójában hajtják végre – ugyanakkor a jó cselekedetek viszont olyanok, mint a hajnali napsugár: csupa derű és tisztaság.
„Miután tanácskozott a néppel, fölállította az Úr énekeseit, akik szent öltözetben dicsérték őt, és az arcvonal előtt vonulva így énekeltek: Adjatok hálát az Úrnak, mert örökké tart szeretete!” (2Krónikák 20,21)
„Mindig elégedetlen voltam a két szép, jó tanuló gyermekemmel, az otthoni dolgokkal, a szép kertes házunkkal. Valahogy ide terelt az élet, ezekhez a családokhoz, ahol a szülők boldogok lennének, ha gyermekük szét tudná dobálni a ruháit, és bármit megadnának, ha átlagos kamaszkori kilengései lehetnének…
„Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Úr!
Ami a lényem legbelső részét illeti, szeretem Isten törvényét. Azonban látok egy másik törvényt, amely a régi, emberi természetemben működik (Róma 7,22–23)
„Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.
Nagyon izgalmas és hasznos missziós tevékenységet szeretnék bemutatni az olvasóknak. A végén megtudhatjátok, hogyan lehet bekapcsolódni a szolgálatba.
Sorozatunkban egy Kárpátalján élő misszionárius házaspár történeteit olvashatjuk a lelkipásztor-feleség tollából. 3. rész
Sorozatunkban egy Kárpátalján élő misszionárius házaspár történeteit olvashatjuk a lelkipásztor-feleség tollából. 2. rész