Az alkalom után több pozitív visszajelzést is kaptam tanártársaktól, szülőktől. Nemrég pedig Szombathy Gyula Állatok a Bibliában című rövidke könyve került a kezembe, amit gyorsan el is olvastam. Ez inspirált újra, hogy a tanév végéhez közeledve, tavasz és nyár fordulóján elővegyem újra a témát. Most már bibliaismeret-óráimon is érdeklődéssel hallgatták a diákok. Legalábbis én ezt tapasztaltam! 🙂
Nézzünk is néhány példát, hogy érdekesebbé tehetjük szentírási történetek átadását (nem csak) a gyerekeknek – állatok segítségével. Itt van rögtön a húsvét–pünkösd ünnepkör kapcsán a szamár, amin az Úr Jézus bevonult virágvasárnap Jeruzsálembe, vagy a galamb, mely a Szentlelket jelképezi pünkösdkor. Ez utóbbi nyilván inkább a tűz/lángnyelv vagy szél/szellő, ugyanakkor Jézus bemerítkezése kapcsán tudjuk a jól ismert evangéliumi részből, hogy „leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.” (Lukács 3,22)
El lehet mondani, hogy mi az adott állat – pozitív vagy negatív, akár kettős – karaktere, illetve az a jellemző és tanulság, ami levonható róla.
Vegyük például az elsőként említett szamarat! A lóval ellentétben, ami büszke és nemes állat, és a hadvezérek vonultak be rajta győztes csata után a városukba, a szamár az alázat jelképe. Egyszerű és „átlagos” segítője volt Krisztus Urunknak. Tehát gyenge mai párhuzamot vonva olyan ez, mint mikor Isten embere nem luxus terepjáróból száll ki, hanem egy átlagos, nem hivalkodó „népautóból”.
De ide idézhetjük az ószövetségi Bálám szamarának történetét is – aki tudtommal az egyetlen beszélő állat a Bibliában.
A galamb (békeszimbólum) mellett a sas még fontos bibliai madár.
„De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40,31)
Nemcsak a híres ézsaiási rész miatt, hanem a János apostol által írt evangéliumot jelképező állat is. Látása igen jó, sőt az egyik legjobb a teremtmények között. Magasan száll, ez nagy rálátást biztosít neki mindenre. Az a perspektíva pedig, amit felvesz, egész más, mint a „földhözragadt” társaié. Számunkra is szükséges olykor külső nézőpont, amivel leküzdhetjük vakfoltjainkat. Erre tanít minket például a sas!
A már említett Állatok a Bibliában című kiadványában Szombathy Gyula egyébként négy kategóriába sorolja az állatokat. A szárnyasok (madarak) mellett a vízi állatok (halak), valamint a kistestű szárazföldi állatok (pl. rovarok), illetve a nagyobb testű szárazföldi állatok (pl. emlősök). A már említett szamár a legutóbbi csoportba tartozik, ahogy a bárány (tisztaság, ártatlanság) vagy a sokszor ellenpárként bemutatott oroszlán is. Érdekes, hogy inkább közös szálat mutat a Biblia, hiszen mindkettő Jézus „állata”: ő Isten Báránya és Júda oroszlánja egyben. A bárány ellentéte inkább a farkas – nem is beszélve a báránybőrbe bújt farkasokról, akiket sokszor a tévtanítókkal azonosít az Újszövetség (lásd pl. Máté 7,15).
A nagytestű állatok között tartják számon az úgynevezett Leviátánt, mely ma már ismeretlen, nagy méretű szörny (dinó?) – a Zsoltárok vagy Jób könyve tesz rá utalást.
Kevésbé titokzatos viszont a kígyó vagy a hangya. Míg az előbbi inkább negatív (bár gondolhatunk a János 3-ban vagy a gyógyszertárak emblémáján is megjelenő rézkígyóra), a kis rovar mindenképp pozitív jelentéssel bír. A rovarok között helyet kapó hangya a szorgalmáról ismert. Erre hívja fel a figyelmet a Példabeszédek könyvének szerzője:
„Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj!” (Példabeszédek 6,6)
Visszatérve a kígyóhoz, mind a Biblia legeleje, mind pedig a legvége (ősi kígyó) a sátánnal azonosítja. Óvakodnunk kell tőle.
A vízi állatok közül talán Jónás története az egyik legismertebb, ahol fontos elmondanunk a fiataloknak, hogy hitünk szerint a „mesés” történet nem mese, hanem igaz történet! Még akkor is, ha a racionalista bibliakritikusok mást mondanak… De ennek a lényege is az evangélium fénytörésében érthető meg – nem saját magában áll:
„Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel.” (Máté 12,40)
Ezt maga Jézus Krisztus mondta – saját maga szolgálatának céljáról és csúcsáról! A halról általában mint jelképről pedig tudvalevő, hogy a rá vonatkozó görög szó (ΙΧΘΥΣ) kezdőbetűi egy ókeresztény hitvallást adnak ki. Az akrosztikus kifejezés jelentése: Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó. Nem hiába (volt) tehát a hívők jelképe!
Ott van továbbá Noé és az ő bárkája, ahova – nyilvánvalóan – az előbb említett vízi állatokon kívül minden más állatból egy-egy párt küldött be Isten! A világtörténelem legnagyobb mozgó állatkertje a földi fajok túlélését garantálta.
A zsidóság életében vannak tiszta és tisztátalan állatok. Ez a csoportosítás is fontos, főleg ha meg szeretnénk érteni például a tékozló fiú példázatát a disznók vályúja mellett. A sertés mellett a kecske sem pozitív állat – az utolsó ítéletkor jobbra (mennybe) mennek a juhok, balra (kárhozatra) a kecskék. Számos egyéb állatról is szólhatnánk, ami feltűnik a Szentírás lapjain (pl. kutya – Márk 7,28; vagy medve – 2Királyok 2,24), de kifutnánk az időből. E rövid cikk célja nem is a téma teljesség igényével való lefedése, inkább kedvcsinálás hozzá!
Sok hasznos képzettársítást hoz(hat) tehát be már a kisgyerekek fejében is, ha állatokkal illusztráljuk a bibliai történeteket! Valójában pedig annyi epizód szerves részei, hogy nem is kell túlzottan kitalálnunk, csak elmondanunk. Tegyük hát, akár vasárnapi iskolában, iskolai hitoktatásban, ifjúsági alkalmon – de még akár gyülekezeti igehirdetésben is! Természeti képeket (növényeket + állatokat) gyakran használt Jézus is a tanításában. Most pedig, hogy itt a nyár, különösen aktuális a téma, közel jön hozzánk még inkább a teremtett világ szépsége, benne a csodálatos növény- és állatvilággal! Így kívánok istenélményekben gazdag nyarat!
