Minden keresztény szülő szíve vágya az, hogy gyermekei élő hitre jussanak, az Úrnak tetsző és neki szolgáló életet éljenek. Ezért imádkozunk mindannyian, és a mindennapokban arra törekszünk, hogy hitre segítsük gyermekeinket.
Erősnek és bátornak lenni nem minden helyzetben könnyű. Mégis van erre felszólításunk Istentől.
Napok óta forgatom szívemben e rövid mondatot. Írni szeretnék róla, de nehezen indul gondolataim folyama. Pedig nem vagyok forrásszűkében.
Folytatjuk sorozatunkat a keresztény gyermeknevelés témakörében.
Vannak vidékek. Vannak vidékek, amelyeknek ha kimondjuk a nevét, azonnal meghatározó emlékek jutnak az eszünkbe.
Nem sok embert ismerek, akik már kiskorukban tudják, mik akarnak lenni, ha felnőnek.
Nehéz helyzetben mi a legnehezebb? Jó döntést hozni! Persze ez minden helyzetben fontos, de amikor rosszul mennek a dolgaink, akkor kiemelten jelentős. Válsághelyzetben pedig létfontosságú jó döntéseket hozni.
Nem lármázva, hanem a hívő és szolgáló élet csendességét megélve hirdetjük kikiáltóként Isten országát. Heti elmélkedés Pál Timóteushoz írott levele alapján: 1Timóteus 2,1–7.
Nem lármázva, hanem a hívő és szolgáló élet csendességét megélve hirdetjük kikiáltóként Isten országát. Heti elmélkedés Pál Timóteushoz írott levele alapján: 1Timóteus 1,18–20
A mi testvéri közösségünk szellemi hagyatéka az a készlet, amit eleink írásban ránk hagytak. Bármerre járjunk hazánkban vagy akár a szomszédos népeknél, esetleg a tengerentúliak háza táján, mindenütt találunk valami csecsebecsét, sárgult képet vagy könyvet, amit elődeik rájuk hagytak.
