Fót és környéke közkedvelt hely az itt élők és a fővárosiak számára a könnyű elérhetőség, a remek túrázási lehetőségek miatt, de a város maga is kínál számos érdekes elfoglaltságot.
Ahogy halad az idő a nyárból az ősz, majd a tél felé, megfakulnak a színek, már csak itt-ott látni a természetben élénk foltokat. Ez akár jót is jelent, elérkezett a hűvösebb, túrázásra alkalmasabb idő.
A következő túrajavaslatom ismét a Bakony ősrengetege, szinte megunhatatlan, mindig tartogat meglepetést azok számára is, akik gyakran felkeresik.
A nyár utolsó hónapjához érve valószínűleg sokunknak lehetősége volt már megpihenni, szabadságra menni. Isten teremtési rendjének része a szünet tartása, a vakáció is.
Lassan vége a koronavírus-járvány legutóbbi hullámának, de sajnos beárnyékolja örömünket az ukrajnai háború drámai eseménysorozata, a médiából áradnak felénk a megrázó hírek.
Kis időre elfelejtve a domb- és hegyvidéket, most egy igazán síkvidéki kirándulást javasolnék az érdeklődők számára. Ennél laposabb területet keresve sem találnék, induljunk hát az ország keleti területei felé, fedezzük fel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Felső-Tisza vidékét.
Szeretem az őszi sétákat, különösen az erdőben és a hegyekben csordogáló patakok mentén. Megrendít a természet szimfóniája, az a tökéletesség, ahogyan azt Isten megalkotta.
Biztosan sokan ismerik az őszi erdők C-vitaminban rendkívül gazdag gyümölcsét, a sombokor hosszúkás, piros bogyóit. Főleg száraz tölgyesekben, tisztásokon találkozhatunk vele, ahova besüt a nap, mivel erősen fény- és melegkedvelő.
„Államalkotó rovarok” – különleges kategória, amely többek között a méhekre értendő. Egyedül képtelenek életben maradni, viszont együtt, összefogva olyan sajátosságokkal rendelkeznek, amelyek messze túlmutatnak a rovarvilág egyéb szereplőin.
Bánd és környéke: Essegvár és a Szentgáli Tiszafás
A Dunántúli középhegység legnagyobb tagja a Bakony, kimeríthetetlen élmény minden évszakban hegyes-völgyes útjaival, váraival, természeti kincseivel. Most a déli részén tegyünk egy kis túrát.
