• Rólunk
  • Kapcsolat
  • En

Harcosok

Elolvasási idő: 7 perc
Elolvasási idő: 7 perc
A harcos fut a csatába, nem pedig elmenekül onnan. Szeret győzni, vállalja a küzdelmeket. Ha kell, harcol önmagáért is, de a legszívesebben másokért száll ringbe.

A hit harcosa az életért küzd, vállalja a sebeket, a nehézségeket, hogy az emberek szabaddá váljanak, és a Gonosz fogságából átjuthassanak Isten biztonságot jelentő országába. Harc nélkül nem fejlődhetnek a harcosok, és minél többször ízleljük meg a győzelem ízét, annál szívesebben vállaljuk a következő ütközetet.

Fokozatosság

Mesterünk fokozatosan hozza azokat a helyzeteket, ahol egyre ügyesebben forgathatjuk fegyvereinket. A választott nép sem mehetett a rövidebb útvonalon az ígéret földje felé, mert ott azonnal harcolni kellett volna, amire még nem álltak készen. „Hátha megbánja a nép, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba.” Igen, a szolgaságot ki kell pihenni, fel kell erősödni, de azután a neked szánt területet harcolva kell elfoglalni. Életem meghatározó pillanatai voltak, amikor a hit tapasztalt harcosait láthattam akció közben. Bátran mentek a számomra ijesztő helyzetekben levő emberekhez, és segítettek nekik leoldani köteleiket, levenni hangulati, gondolati, érzelmi bilincseiket, és rávezetni őket, hogy miért érdemes a szabadságot választani. Pillanatnyi kételyük sem volt abban, hogy a Szentlélek megy velük, és Jézus feltámadásának erejéből segítséget kapnak a győzelemhez. Mindezt sok szeretettel, utána pedig következett a diadal ünneplése. Ám ők is elkezdték valamikor, tétováztak, ügyetlenkedtek, kételkedtek, próbálkoztak. A lényeg az, hogy maradjunk mindig Jézus közelében, és ha el is vinne valamilyen kísértés, a lehető leghamarabb jöjjünk vissza hozzá!

„Áldott az Úr, az én kősziklám, aki harcolni tanítja kezemet, hadakozni ujjaimat.” (Zsoltárok 144,1)

A biztonságban levő gyermek

Hívőként először mennyei Apánk szeretetét kell átélnünk, hogy a félelmeinktől mentesüljünk. Az életben a gyermekek évekig csak kapják és kapják a szülők szeretetét, fokozatosan kérjük meg őket a teendőkre, mutatjuk be nekik a felnőttek világát, az itteni kihívásokat. A szellemi növekedésnél is jó, ha ez a sorrend. Először legyél biztos abban, hogy Isten feltétel és elvárás nélkül, teljes szívéből szeret téged! A maximumon szeret az első pillanattól kezdve, ezt nem kell kiérdemelned, sem megszolgálnod, egyszerűen ilyen, nem tud nem szeretni. Sok hívő ezt valamiért nem éli át hitbeli indulásakor, vagy már elhalványult Isten iránta való jóságának a tudata. Ez bármikor, utólag is bepótolható, és ajánlott is kérni, igényelni. „…biztonságba helyezem azt, a ki arra vágyik.” (Zsoltárok 12,6; KG)

A lelkünket ki kell bélelni Isten irántunk való szeretetével, hogy ebben soha ne kételkedjünk.

A nehézségek, próbák rá fognak kérdezni, hogy tényleg szeret-e minket. Erre mindig igennel kell felelnünk, mert az ő szeretete a legátfogóbb, legmélyebb és a legfontosabb dolog ebben az életben. Ez tart, emiatt létezem, csak ez színesíti a fekete-fehér világot, és teszi illatossá a legbűzösebb helyeket is.

Csapatban

A Biblia legelső megállapítása, hogy „Nem jó az embernek egyedül”, és ez a harcosokra is igaz. Dávidnak ott voltak a társai, akikkel annyi győzelmet aratott. A közös küzdelmek úgy kovácsolnak eggyé, mint semmi más. Amikor 20-30-40 éve imádkoztok együtt, ott sorakoznak a győzelmeitek, amelyek kedvet adnak a következő küzdelemhez. Isten csak olyan csatába enged bennünket, ahol megvan a győzelem esélye. A közös harcban fontos az egymásért folytatott rendszeres imádság, a biztatás, az erősítés, a felmerülő problémák gyors megbeszélése, tisztázása, az imacélok egyeztetése, összehangolása. Amikor akció van, akkor tudjuk, kinek mi az erőssége, egy beszélgetésnél ki mikor szólaljon meg, vegye át a fonalat, az imánál ki lépjen elő, a lelkigondozásnál kinek mire van érzékenysége, tapasztalata. Mint egy jó zenekarban a hangszerek.

Szempontok

„Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta” (2Timóteus 2,4), mert a gond leterhel, az élet pedig a maga bonyolultságával csökkenti és tompítja a harci éberséget.

A harcos tudja, hogy fejlődésének feltétele a Lélek gyümölcsének egyre érettebb megélése és a bűntől való eltávolodás.

Az olyan erőszakosok nyernek, akik megtanulnak bízni az Úrban, és felveszik a küzdelmet az óemberrel, a világgal és a gonosz erőkkel. Jézus teljes győzelmet aratott, és egész életünk során azt tanuljuk, hogy ezt miként érvényesítsük a magunk és környezetünk életében.

Az illetékesség

Fontos, hogy tisztában legyünk, meddig terjed a hatáskörünk. Mint az igazi csatában, a parancs szerint kell küzdenünk, nem mehetünk máshová, és gyalogosként nem támadhatunk meg csak úgy egy páncélos hadosztályt. A szellemi harcban megfontoltan kell viselkednünk. A bennünket és szeretteinket illető küzdelmekben teljes felhatalmazással léphetünk fel a Lukács 10,19 szerint: „Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek.” Egyszer egy dán imádkozó a kommunizmus idején a Lenin-mauzóleumnál meggondolatlanul nekitámadt az ottani negatív erőknek. Másfél évig tartó mentális zavarai lettek – tanult belőle. Mi Istenhez fordulunk, és őt kérjük a nagyobb változásokra, mint ahogy Júdás levele is tanít bennünket.

Az egyensúly

A harcosoknak meg kell tanulniuk pihenni és feltöltődni. Ez különösen igaz, ha több hónapos vagy -éves küzdelmen, ápoláson vagyunk túl (esetleg benne). Tudatosan enni, inni, aludni, feltöltődni, imádkozni, böjtölni. „Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged…” (Példabeszédek 2,11; KG) Dávid nem gondolkodott folyamatosan, el is kapta egy pillantáson át az érzékiség. A feleséged/férjed, hittársaid véleménye is segít, mert ők kívülről látnak, szeretnek téged, és javadra lesz a tanácsuk.

Hozzáállás

Mi nem az emberekkel harcolunk, hanem értük. Nem ebből áll az életünk, de ha kell, akkor megyünk küzdeni. Nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni, elbátortalanítani, hanem minél vehemensebben támad az ellenség, annál inkább küzdünk. Amikor Góliát megindult, Dávid futni kezdett felé. Aki győz… olvassuk hétszer a Jelenések könyvében a gyülekezetnek írt levelek végén.

Győzni csak harcban lehet, a nemes harcban Jézus oldalán.

Ez egy mentalitás, belső hozzáállás, készenlét Isten seregében. A győztes harcos is vereségeken át fejlődik, amikor kiderül valamilyen hiányossága vagy felkészületlensége. A Szentlélek viszont kedvet ad, hogy egy bukás, meghátrálás, csüggedés vagy kimerítő időszak után újra talpra álljunk. A harcos szeret a Tábornoka közelében lenni. Erejét az imádatból kapja, hiszen sokat tartózkodik a trón előtt (Jelenések 5,10).

Mert jobb harcolni és néha vereséget szenvedni, mint gyávának lenni. Ez utóbbiak sorsa a Jelenések 21 szerint elég ijesztő, tehát nincs más hátra, mint előre! Ez a harcok legszebbike, ne fáradjunk bele, pihenjünk, ha kell, de legyünk készek bármikor harcba szállni a feltámadt Jézus oldalán! Ha tudnánk, milyen fantasztikus jutalom vár majd ránk, biztosan könnyebb lenne, így viszont értékesebb, ha szürke, kedvetlen, értelmetlennek és hiábavalónak tűnő helyzetekben is kitartunk. Erősödünk, nemesedünk, szépülünk. Figyelnek és vigyáznak ránk. Harc közben is.

„Isten-dicsőítés legyen torkukban, kétélű fegyver kezeikben…” (Zsoltárok 149,6; KG)

Kiemelt: Photo by Nik Shuliahin 💛💙 on Unsplash

Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp