Jefte, a tragikus hős. Egy gyógyulatlan lelki seb következménye
A Szentírásban számtalan történettel ismerkedhetünk meg. Ezek a történetek nem kitaláltak, nem idealizáltak, hanem nagyon is valóságosak.
A Szentírásban számtalan történettel ismerkedhetünk meg. Ezek a történetek nem kitaláltak, nem idealizáltak, hanem nagyon is valóságosak.
„Azon a napon így biztatják majd Jeruzsálemet: Ne félj, Sion, ne csüggedj el! Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Repesve örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.” (Zofóniás 3,16–17)
Ma sokan vannak olyanok, még a keresztény teológusok között is, akik nem hisznek az angyalok létezésében.
A címben idézett híres mondat, mely Hamlet szájából hangzik el Shakespeare jól ismert művében…
„Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Urat! Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!” (1Krónikák 16,10–11)
Az elmúlt időszakban egyre gyakrabban hallom ezt a kifejezést baptista közösségeinkben: „Kaptam egy képet Istentől!”
Kicsoda Isten? Létezik egyáltalán? Ha igen, milyen ő? Mik a legfőbb tulajdonságai? Megismerhető? Hogyan viszonyuljunk hozzá?
Az egyetemes papság elve egy olyan lutheri gondolat, ami szerves része a protestáns gondolkodásnak.
Év elején tele vagyunk reményekkel, talán fogadalmakkal, vágyakkal és célokkal.
Emlékszem, egyetemista koromban alakult egy négy-öt főből álló tanítványi csoportunk a campuson lévő keresztény diákszervezettel.