A járvány idején az emberek egy kicsit bezárkóztak, hajlamosak voltunk a saját problémáinkkal, félelmeinkkel törődni. Akadnak azonban kivételes emberek, akiknek ilyenkor is mások sorsa, tragédiája lebeg a szemük előtt.
Az emberiség történetében újra és újra felbukkantak a járványok. A legtöbbször – mivel nem ismerték a betegségek eredetét, okozóit – ma már viccesnek tűnő gyógymódokat alkalmaztak. Varázsigéket, füstölést, unikornis porrá tört szarvát, és még ki tudja, mi mindent.
Egy nem átlagos pályázat eredményeként csoda szép, mély hitről szóló dallal gazdagodtunk. A korántsem szokványos módon született dalnak saját története van.
Decemberben rengeteg izgalmas olvasmánnyal és újdonsággal lepik meg olvasóikat a kiadók. Reklámokkal, akciókkal csábítják a könyvszeretőket, kínálatukból azonban nem könnyű válogatni.
A magányosság többféle módon utolérhet minket. Van, hogy az ember mit meg nem adna egy kis csöndért, nyugalomért, elzárkózásért. Ilyenkor vágyunk az egyedüllétre.
Létezik-e egyáltalán keresztény karrier? Törekedjen-e, törekedhet-e egy hívő ember karrierre? Áldás vagy átok a munkában elért siker, pozíció?
Végtelenül idegesít ez a nő. Itt piszmog a maszkjával meg a gumikesztyűjével! Megőrülök – el sem hiszem, de képes volt a gumikesztyűjéhez öltözni!??
„Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.” (Zsoltárok 23,2)
„…hogy esőt adjon a te földednek alkalmas időben,
és megáldja kezednek minden munkáját…”
5Mózes 28,12
