A SZERETETRŐL
A szeretet nem csupán együttérez, hanem együtt él. Mer együtt élni, mert erő van benne. Akar együtt élni, mert tudja, csak az élteti a másikat.
A szeretet nem csupán együttérez, hanem együtt él. Mer együtt élni, mert erő van benne. Akar együtt élni, mert tudja, csak az élteti a másikat.
Azt hiszem, mindnyájunk számára szívet melengető érzéseket idéz a ma már több mint harminc esztendőnek örvendő rajzfilm, a The Lion King, avagy Az Oroszlánkirály.
„Van-e olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad.” (Mikeás 7,18)
Gyerekkorom mindennapos része volt a társasozás és a kártyázás. Nagyszüleimnél két dolog került elő ebéd után: egy mesekönyv és a magyar kártya.
December elejével megkezdődött az adventi időszak, ami várakozást, szó szerint eljövetelt jelent. Ahogy közeledünk karácsony felé, Krisztus születésének ünnepére készülünk, illetve második visszajövetelét is várjuk.
A digitalizáció, az AI-forradalom, a technológia egyre inkább az életünk részévé válik és olyan „személyiségjegyekkel” rendelkezik, melyeket eddig évezredeken keresztül az ember Istennek tulajdonított.
Az Énekek éneke a Biblia egyik legkülönlegesebb könyve. Mind stílusát, mind pedig témáját tekintve egyedülálló.
„Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Urat! Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!” (1Krónikák 16,10–11)
Az egyetemes papság elve egy olyan lutheri gondolat, ami szerves része a protestáns gondolkodásnak.
Emlékszem, egyetemista koromban alakult egy négy-öt főből álló tanítványi csoportunk a campuson lévő keresztény diákszervezettel.