A rendrakás zsigeri létformává avanzsált az életemben. A hajnali kakasszó közepette még ki sem nyílnak a szemeim, de úgy érzem, már szinte könyörög utánam a szükség: elpakolni, feltörölni, leseperni, kimosni, átfésülni, megrenoválni – mindenhol, mindent, napjában sokszor újra és újra és újra…
„De az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; azokkal, akik megtartják szövetségét, és arra törekszenek, hogy teljesítsék rendelkezéseit.” (Zsoltárok 103,17–18)
Thomas C. Corley öt éven keresztül tanulmányozta 233 tehetősebb és 128 szegénységben élő ember mindennapi szokásait.
1950-2013 között működött a Vidám Park az Állatkert mellett.
„Rajtatok pedig, Izrael hegyei, ágak sarjadnak, és gyümölcs terem népemnek, Izraelnek, mert hamarosan hazatérnek. Mert én mellettetek vagyok, és felétek fordulok: megművelnek és bevetnek titeket.” (Ezékiel 36,8–9)
Mi jut eszedbe a karácsonyról? Meleg fények, feldíszített otthon, meghitt családi vacsora?
Két dolgot életünk végéig szoknunk kell: Isten nagyságát és Isten közelségét. Mindkettő biztonságot ad.
Ha a „karaván” szót halljuk, akkor az első állat, ami eszünkbe jut, az a teve.
A Krisztus Urunkhoz kapcsolódó alapvető kérdések egyike szólal meg a címben.
Sorozatunk befejező részében mélyítjük ismereteinket a sátán személyéről.
