„Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat. Aki a fügefát gondozza, az eszi a gyümölcsét, és aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik. Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember.” (Példabeszédek 27,17–19)
Ami a lényem legbelső részét illeti, szeretem Isten törvényét. Azonban látok egy másik törvényt, amely a régi, emberi természetemben működik (Róma 7,22–23)
„Uram, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig. Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, Uram.
Az ember sok mindent felfedez. A természet sok törvényét, Amerikát, a távoli galaxisokat vagy a parányi atommagot a körülötte keringő elektronokkal…
„Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön. Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem: Vajon végleg eltaszít az Úr, és kegyelmére többé nem számíthatok?…
Nem tudom, ki hogyan képzeli el a misszionáriusok életét, de hadd hozzak most egy kis ízelítőt abból, ahogyan mi tapasztaltuk a dolgokat!
„Kérdezd csak meg a jószágokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, majd a tudtodra adják! Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked. Ki ne tudná mindezekről, hogy az Úr keze alkotta őket?
A válasz egyszerű a kérdés első felére: NE! Ugyanilyen egyszerű a válasz a kérdés második felére: IGEN. Hogy van ez? Mindenekelőtt vegyünk figyelembe három fontos bibliai idézetet és két bibliai történetet:
“Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek.” Márk 11:24
“Engem, a folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet.” – Jer.2:13.
