
Hogyan nyernek értelmet életünk történetei a Biblia fényében?
Vannak időszakok, amikor a Bibliát forgatva a szöveg magától imádsággá válik bennünk, és gyorsan azonosulunk az olvasottakkal.

Vannak időszakok, amikor a Bibliát forgatva a szöveg magától imádsággá válik bennünk, és gyorsan azonosulunk az olvasottakkal.

Van egy kép a szemeim előtt: a dédszüleim és a nagyszüleim háza. A dédszüleimet nem ismertem, de a nagyszüleim emléke még élénken él bennem.

„Igen nagy volt tehát az ifjak vétke az Úr előtt, mert megutálták az emberek az Úrnak szóló áldozatot.” (1Sámuel 2,17)

„Jézus ezt mondta: Engedjétek e kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa. Azután rájuk tette a kezét.” (Máté 19,14–15)

Krisztus örök üdvösség szerzője lett szenvedése és engedelmessége által – fejezetcím (RÚF)

A rendrakás zsigeri létformává avanzsált az életemben. A hajnali kakasszó közepette még ki sem nyílnak a szemeim, de úgy érzem, már szinte könyörög utánam a szükség: elpakolni, feltörölni, leseperni, kimosni, átfésülni, megrenoválni – mindenhol, mindent, napjában sokszor újra és újra és újra…

„De az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; azokkal, akik megtartják szövetségét, és arra törekszenek, hogy teljesítsék rendelkezéseit.” (Zsoltárok 103,17–18)

Thomas C. Corley öt éven keresztül tanulmányozta 233 tehetősebb és 128 szegénységben élő ember mindennapi szokásait.

1950-2013 között működött a Vidám Park az Állatkert mellett.