A gonosz tetteket titokban, az éjszaka sötét hálójában hajtják végre – ugyanakkor a jó cselekedetek viszont olyanok, mint a hajnali napsugár: csupa derű és tisztaság.
Időnként úgy tűnik, az életünk átláthatatlan. Mintha valahol észrevétlen egyszer csak kicsúszott volna a kezünkből az irányítás. Minden olyan bonyolult, összekavarodott, tekervényes.
Az első rész arról szólt, hogyan érdemes hozzáállnunk keresztényként a pszichológiához. E mostani cikk igei alapokat szeretne a gyakorlat mellé tenni. Ehhez szeretnék kicsit visszamenni időben.
„A csillogó szemek megörvendeztetik a szívet, a jó hír felüdíti a testet. Akinek a füle hallgat az életre való feddésre, az a bölcsek között marad.” (Példabeszédek 15,30–31)
„Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg! Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé, szívem így válaszol: Színed elé járulok, Uram!
Azt gondolom, közös tapasztalatunk, hogy meglehetősen „hot topic” keresztény körökben is a világi pszichológiához való viszonyulás.
Teljes. Befejezett. Egész. Ép. Hiánytalan. Sértetlen. Százszázalékos. Krisztusban teljes vagy!
„Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted. Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul…” (Ézsaiás 58,8–9)
Az éjszaka megcsáklyázva az ég tengerében. Félhomályos aluljárókban kóboroltam, a mindennapok balladájában, a történések csillámköveim, kérubok és szeráfok nyomában, és égő szövétnekek lobogtak a szívemben.
“Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid.” Ézs 49:15/b-16.
