

Debreceni történet
’Csupán’ egy kiállításról akartam mesélni, aztán, ahogy az gyakran megtörténik, mikor felkerestem a helyszínt, akkor a cél jelentősen módosult, és most sem bántam ezt meg.
’Csupán’ egy kiállításról akartam mesélni, aztán, ahogy az gyakran megtörténik, mikor felkerestem a helyszínt, akkor a cél jelentősen módosult, és most sem bántam ezt meg.
„A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg.”
Amikor Kornya Mihály az 1870-es és 80-as évek fordulóján megérkezett Szadára, nem ismert senkit.
A Szappanos utca Debrecen óvárosában kanyarog, neve régi időket idéz, egykor szappanfőzőmesterek laktak és dolgoztak itt.
Azt, hogy Rita jártas mind a szociológiai, mind a közgazdaság-tudományokban, folyamatosan tapasztaljuk, mióta csak a BTESZ-nél dolgozik…
Ez megint egy sokszereplős történet lesz, és határokon átívelő is… De mostanság ilyen az élet: sokszereplős és határokon átívelő.
Végigszaladtam Hajdú-Bihar megye kisebb-nagyobb településein, összegyűjtöttem a nevelőszülők adományait.
Szavak, amelyeket nem szívesen ejtünk ki, sorsok, amelyeket nem akarunk meglátni, történetek, amelyekről azt hisszük, velünk, szeretteinkkel nem történhetnek meg.
Rohodon járunk. Amint az autónk rátér a Jelenlét Ponthoz vezető utcára, érzékelhetően megváltozik a település képe. Vakolatlan, kerítés nélküli házak, fel-felbukkanó kutyák: ismerős elemei ezek a szegregátumnak.
„Ezek a programok lehetőséget teremtettek arra, hogy hassunk azokra a dolgokra, amelyekre az emberek közül sokan csak legyintenek és azt mondják: lehetetlen.”