Mi látszik a kereszténységünkből? A szokások, a viselkedés, a kommunikáció? Világunkban, mint minden, a kereszténység is nagyon sokszínű. Vannak elfogadott, megszokott, kevésbé ismert, extravagáns formák.
Sokat őrlődtem: kell-e egy ilyen megosztó témáról írni? Arra jutottam: kell. Tisztában vagyok azzal, hogy keresztény és nem keresztény körökben is vékony jégen táncol az a teológus, aki aktuálpolitikáról formál véleményt.
A keresztények kétféleképp gondolják a társadalom megjobbítását. Vannak, akik a társadalom törvényi szabályozásától és erkölcsi megjobbításától várják az emberek változását, és vannak, akik az emberek megváltozásától (megváltásától) várják a társadalom javulását, fejlődését.
Amióta elindult az egyház, képes két Krisztus-hívő háromfelé is szakadni. Különbséget teszünk még ebben az elnevezésben, keresztény vagy keresztyén. Miért van ez a nagy megosztottság?
Missziós kihívásokról, Isten munkájáról Afrikában – Interjú Frank Reynoldsszal
„A példamutatás nagy felelősség. Boldog vagyok, hogy már számtalan gyermek életében tanúja lehettem Isten munkájának.”
A Keresztény Iskolák Nemzetközi Szövetsége világszerte keresztény pedagógusokat támogat abban, hogy keresztény szemléletük mindinkább megjelenhessen tanításukban, és ezáltal Jézus Krisztushoz vezethessék a fiatalokat.
Mi egyesíti az embereket? A terület? A zászlók? Netán a pénz? Inkább a történetek.
Múltbeli sérüléseink, traumáink, a jelenben aktuális konfliktusaink, nehézségeink, a jövővel kapcsolatos félelmeink, bizonytalanságaink kellő felelősségvállalással, bátorsággal és elszántsággal kezelhetővé, feldolgozhatóvá válhatnak.
Az új évtized hajnalára, úgy gondolom, minden legalább 20. évét betöltő hívőben megfogalmazódott egy kérdés: Merre tart az egyház?
