Azt gondolom, a közmédia “Jónak lenni jó!” és a Baptista Szeretetszolgálat kampányának köszönhetően az elmúlt év decemberében azok számára is ismerősen kezdett csengeni egy arámi név, akik kevéssé vagy egyáltalán nem forgatják a Bibliát.
A magyarországi baptisták történetében jelentős évszám 1905.
Minden lélekkel és minden fillérrel el kell tudni számolni, és nemcsak az államkincstár vagy a NAV felé, hanem az Úr felé – vallja Kiss János.
Gyerekkorom mindennapos része volt a társasozás és a kártyázás. Nagyszüleimnél két dolog került elő ebéd után: egy mesekönyv és a magyar kártya.
Nem akarom kifordítani Pál apostol írását, ami eredetileg úgy hangzik: „Mindenre van erőm a Krisztusban”…
Legutóbb akkor találkoztam vele, amikor matracokat rakodtunk fel egy kocsira, amelyeket aztán vittünk tovább a határhoz, Tiszabecsre. A háború első napjai voltak, önkéntesek, civilek és a szeretetszolgálat munkatársai igyekeztek erőn felül segíteni a menekülteknek.
Minden anyuka, aki készíti a kicsi gyermekét reggel istentisztelet előtt, legalább egyszer élete során felteszi a kérdést: miért menjek gyülekezetbe? Minden család az istentisztelet kezdete előtt 5 perccel felteszi a kérdést: mi haszna ennek az egésznek? És ha őszinték vagyunk, mi is feltettük már ezt a kérdést: miért menjek ma gyülekezetbe?
„Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt. Sok ember ült körülötte, és azok szóltak neki:
Aki baptista gyülekezetben nőtt fel, szinte biztos, hogy őriz emlékeket a vasárnapi iskoláról, bibliaköri foglalkozásokról vagy gyermektáborokról.
Könnyen másoktól, a helyi közösségtől függetlenül gondolkodva válaszolunk magunknak erre a kérdésre: Miért itt élek? Miért épp itt élek?
