
Így tanul meg a kisgyermek Istenben bízni
„Jézus ezt mondta: Engedjétek e kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa. Azután rájuk tette a kezét.” (Máté 19,14–15)

„Jézus ezt mondta: Engedjétek e kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa. Azután rájuk tette a kezét.” (Máté 19,14–15)

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Példabeszédek 22,6)

(Figyelemfelhívás egy sosem pótolható mulasztásra!)

A kiürülő moziteremben ülök a helyemen, és sírok. Nézem, de nem látom a film végén lepörgő nevek listáját.

Azt hiszem, mindnyájunk számára szívet melengető érzéseket idéz a ma már több mint harminc esztendőnek örvendő rajzfilm, a The Lion King, avagy Az Oroszlánkirály.

Az anyák és a gyermekük közötti kapcsolat egész életre meghatározó viszony.

Gyakorló szülőként tapasztalatból tudom, hogy az ősz beköszöntével nemcsak ezen évszak káprázatos színvilágával, hanem a SÁR minden árnyalatával is találkozni fogok.

„Itt vagyok, ne félj! Szeretlek! Olyan jó, hogy vagy! Csoda szép és ügyes vagy! Meg tudod csinálni!” Végtelenségig lehetne folytatni ezeket a bátorító, biztató, örömünket és gyönyörködésünket kifejező üzeneteket, melyek egy gyermek belső világának egészsége és növekedése szempontjából olyan fontosak, mint szervezetének a tápláló anyatej.

A kisgyermeküket nevelő anyukák néha beleütköznek abba a megdöbbentő ténybe, hogy az óvodás, cseperedő gyereket nem érdeklik a bibliai történetek.

Vajon mi éltetett akkor, amikor megszülettem ügyetlen-esetlenül, kiszolgáltatottan egy nagyon súlyos betegségnek és a körülöttem tevékenykedő felnőtteknek, a környezetnek, aztán később is jó ideig mindenben a szüleimre utalva?