

A gyermekünkbe befektetett idő semmi mással NEM váltható ki!
(Figyelemfelhívás egy sosem pótolható mulasztásra!)
(Figyelemfelhívás egy sosem pótolható mulasztásra!)
A kiürülő moziteremben ülök a helyemen, és sírok. Nézem, de nem látom a film végén lepörgő nevek listáját.
Azt hiszem, mindnyájunk számára szívet melengető érzéseket idéz a ma már több mint harminc esztendőnek örvendő rajzfilm, a The Lion King, avagy Az Oroszlánkirály.
Az anyák és a gyermekük közötti kapcsolat egész életre meghatározó viszony.
Gyakorló szülőként tapasztalatból tudom, hogy az ősz beköszöntével nemcsak ezen évszak káprázatos színvilágával, hanem a SÁR minden árnyalatával is találkozni fogok.
„Itt vagyok, ne félj! Szeretlek! Olyan jó, hogy vagy! Csoda szép és ügyes vagy! Meg tudod csinálni!” Végtelenségig lehetne folytatni ezeket a bátorító, biztató, örömünket és gyönyörködésünket kifejező üzeneteket, melyek egy gyermek belső világának egészsége és növekedése szempontjából olyan fontosak, mint szervezetének a tápláló anyatej.
A kisgyermeküket nevelő anyukák néha beleütköznek abba a megdöbbentő ténybe, hogy az óvodás, cseperedő gyereket nem érdeklik a bibliai történetek.
Vajon mi éltetett akkor, amikor megszülettem ügyetlen-esetlenül, kiszolgáltatottan egy nagyon súlyos betegségnek és a körülöttem tevékenykedő felnőtteknek, a környezetnek, aztán később is jó ideig mindenben a szüleimre utalva?
Egy furcsa év van mögöttünk és egy furcsa karácsony van most előttünk. Akárhogyan is telik majd idén a karácsony számodra, biztos vagyok benne, hogy januárban még máshogy képzelted el.
Nagy örömmel kezdtem bele a sorozat harmadik, egyben befejező részének megírásába, hiszen ígéretemhez híven az általam megkérdezett anyák és lányaik válaszaiból fogok egy összegzést közölni.