December elejével megkezdődött az adventi időszak, ami várakozást, szó szerint eljövetelt jelent. Ahogy közeledünk karácsony felé, Krisztus születésének ünnepére készülünk, illetve második visszajövetelét is várjuk.
„Milyen kedves annak az érkezése, aki örömhírrel jön a hegyeken át! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik!
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek…
A karácsonykor ajándékozó „kis Jézus” szerepét minálunk az „angyalka” töltötte be.
Egy ilyen kiszámíthatatlan, fájdalmas, őrült év után, amire senki se számított, senki se készült, annyira kell most az ünnep!
Amikor Ő megérkezik, akkor lehet megszégyenülés, de lehet jutalmazás is a részünk. Fontos tehát megfelelően felkészülni.
Adventtel idén is az ünnepek ünnepe előszobájába érkeztünk. Miről is szól az advent? Az eljövetel várakozásáról, illetve a várakozás eljöveteléről. Jó, ha mindkettőt szem előtt tartjuk és átéljük ebben a különleges időszakban.
Okos és bölcs türelemre mindenkinek szüksége van. De hogyan tegyünk szert rá? Minden attól függ, hogy a türelemről hogyan gondolkodunk. Magatartásnak, erénynek, szemléletnek, mintakövetésnek, habitusnak, beépült tapasztalatnak tartjuk-e.
„Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. Bízzál, Izrael, az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani.” (Zsoltárok 130,5–7)
„Ne féljetek, álljatok helyt… Az Úr harcol értetek!” (2Mózes 14,13–14)
