
Miért várat Isten arra, amire a legjobban vágyunk?
Van, amikor nem azt nem értjük, hogy Isten miért nem ad valamit. Hanem azt, hogy miért nem adja meg azt, amiről tudjuk, hogy jó.

Van, amikor nem azt nem értjük, hogy Isten miért nem ad valamit. Hanem azt, hogy miért nem adja meg azt, amiről tudjuk, hogy jó.

Hogyan lehet „mindig örülni” és „semmi felől nem aggódni”?

Miért ne térhetnének meg a közeli rokonaid, akikért harminc éve imádkozol, és van köztük olyan, aki már elmúlt nyolcvanéves?

Vannak napok, amikor a léleknek minden zuga úgy zsong, mint a szélvihar előtti erdő. Tomboló orkán tépi az ágakat, a gondolatok kóbor kutyaként csaholnak a szív körül: miért? miért nem? miért így?

„Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak.

Sokan – régről és ma is – úgy írnak és beszélnek a bizalomról, mint amit mi, emberek teremtünk a semmiből.

„A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol” – írta Illyés Gyula. Mert a gyökér tart meg, és a gyökér az, ami táplál.

„Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol.

– Háború a szomszédunkban,
– nagyhatalmak egymásnak feszülése a világ több térségében,
– a nukleáris fenyegetettség növekedése…

„Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik? Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük.