Vannak napok, amikor a léleknek minden zuga úgy zsong, mint a szélvihar előtti erdő. Tomboló orkán tépi az ágakat, a gondolatok kóbor kutyaként csaholnak a szív körül: miért? miért nem? miért így?
„Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak.
Sokan – régről és ma is – úgy írnak és beszélnek a bizalomról, mint amit mi, emberek teremtünk a semmiből.
„A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol” – írta Illyés Gyula. Mert a gyökér tart meg, és a gyökér az, ami táplál.
„Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol.
– Háború a szomszédunkban,
– nagyhatalmak egymásnak feszülése a világ több térségében,
– a nukleáris fenyegetettség növekedése…
„Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik? Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük.
„Megtanultam, hogyan nézzek szembe bármikor bármilyen helyzettel, mert mindenre van erőm Krisztus által, aki megerősít!” (Filippi 4,12–13; EFO)
„Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket.
„Ó, Izrael reménysége, szabadítója a nyomorúság idején! Miért lennél olyan, mint az ország jövevénye, vagy mint a vándor, ki csak éjjelre tér be?
