Az előző részekben a Biblia megismertetésének folyamatában a motivációkat, az érzelmi elemeket és a jó szokások szerepét mutattam meg. Most két újabb hasznos eszköz következik, a gyakran emlegetett szólásaink és a vasárnapi iskola.
Az előző részekben arról írtam, hogyan tudjuk megszerettetni a Bibliával a kicsi gyerekeket, és milyen fontos elemek építik fel bennük ezt a jó kapcsolatot.
Egy keresztény család gyereke ismerje a Bibliát – ezt a követendő mintát kapjuk a gyülekezetben, és arról is meg vagyunk győződve, hogy ez a legfontosabb tudás, amit át kell majd adnunk útravalónak.
„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” (Máté 9,37–38)
A kisgyermeküket nevelő anyukák néha beleütköznek abba a megdöbbentő ténybe, hogy az óvodás, cseperedő gyereket nem érdeklik a bibliai történetek.
Manapság sokat hallani a munka teológiájáról. Felmerül a kérdés, hogy akkor ennek „párjaként” van-e olyan, hogy „pihenés teológiája”. Amellett szeretnék érvelni, hogy természetesen igen!
Mi az élet és mi a halál? Miért nincs bennünk békesség a halállal kapcsolatban? Hogyan lehetnénk tele örömmel és békességgel? Katona Béla lelkipásztor Kitekintés című sorozatában életről, halálról beszélget dr. Almási Mihály lelkipásztorral, professor emeritusszal.
Leonardo da Vinci falfestményének, Az utolsó vacsorának a segítségével élhetjük át – a tanítványokkal együtt –, hogy milyen volt és milyen most az asztalközösség Jézus Krisztussal.
Hortobágyiné Draskovits Kyrivel beszélgettem, akit kislány korom óta ismerek. Nagyon hiteles hívő embernek tartom, és kíváncsi voltam, hogy hogyan jutott el a megtérésig az okkult utak keresése és az agykontrollban való elmélyedés helyett.
A Baptista Rádió Arts-ok című műsorában elhangzott interjú rövidített változata.
