Két lélektani megközelítés hatott és hat mindmáig a keresztény lelkigondozásra, amely az egyéni lelki vezetéstől a házassági, családi és intézményi tanácsadásig, a szószéki prédikációig és a mindennapi beszélgetésig terjed:
Emlékszem, egyetemista koromban alakult egy négy-öt főből álló tanítványi csoportunk a campuson lévő keresztény diákszervezettel.
„A lelki és szellemi egészség nem más, mint a valósághoz való állandó ragaszkodás.” Morgan Scott Peck, amerikai pszichiáter
„Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek” – állítja Jézus.
A mai napon János evangéliumának 6. fejezetét olvastam, ami az 5000 ember megvendégelésével kezdődik. 5000 éhes ember.
A pékségben az eladók a rádióhoz tapadva hallgatják a híreket, közben pedig kiszolgálnak a kenyérrel. Bőven van. Még lehet válogatni. A rádióállomásokból is, most mégis az aggasztó hírekre kíváncsi mindenki.
Az első rész arról szólt, hogyan érdemes hozzáállnunk keresztényként a pszichológiához. E mostani cikk igei alapokat szeretne a gyakorlat mellé tenni. Ehhez szeretnék kicsit visszamenni időben.
Azt gondolom, közös tapasztalatunk, hogy meglehetősen „hot topic” keresztény körökben is a világi pszichológiához való viszonyulás.
„Itt vagyok, ne félj! Szeretlek! Olyan jó, hogy vagy! Csoda szép és ügyes vagy! Meg tudod csinálni!” Végtelenségig lehetne folytatni ezeket a bátorító, biztató, örömünket és gyönyörködésünket kifejező üzeneteket, melyek egy gyermek belső világának egészsége és növekedése szempontjából olyan fontosak, mint szervezetének a tápláló anyatej.
