

A megtűrt jebúsziak
Tegnap egy előadáson vettem részt, amelyen konstatáltam, hogy én mint keresztény deviáns vagyok.
Tegnap egy előadáson vettem részt, amelyen konstatáltam, hogy én mint keresztény deviáns vagyok.
„Aki bűntelen közületek, az dobja rá az első követ!” (János 8,7b) – Könnyű a másik bűnét elítélni.
Szeretném megmutatni egy bibliai történet alapján, hogy mi a jelentősége annak, hogyha egy városban, egy faluban vannak hívők, akik igaz emberek!
„Nem bánok semmit… Utólag minden a javamra vált… Ha újrakezdhetném, mindent ugyanígy csinálnék…” Sokszor hallom ezeket a szavakat híres és talán emiatt kevésbé híres emberek szájából is, amikor életük sötétebb időszakairól, hibásnak tűnő, de legalábbis megkérdőjelezhető döntéseikről beszélnek.
A Szentírásban így olvassuk:
(Efezus 4,15) „…hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.”
„Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged.” (Példabeszédek 2,11)
Meggyőződésem, hogy a hívő férfiak, fiúk többsége belülről küzd a paráznaság rendszere ellen, s nem tudja, hogy abból ki lehet lépni.
Hogy értelmezi a Biblia a bűn fogalmát? Van különbség bűn és bűn között? Mit kezd Isten a mi bűneinkkel?