Gyülekezet másképp
Szuper helyen élünk. Igazi mini-metropolisz a nagyváros Tiszán túl eső részében, talán még annál is több!
Szuper helyen élünk. Igazi mini-metropolisz a nagyváros Tiszán túl eső részében, talán még annál is több!
A baptista gyülekezeteket mindig is az egymással való törődés jellemezte, a családiasság, a másikra gondolás.
Az előző részben arról írtam, miért és hogyan érdemes helyi gyülekezetként, fogadó félként befektetni rövidtávú missziós utakba.
„Krisztus házastársa nem lehet házasságtörő; ő romlatlan és tiszta. Egyetlen otthont ismer; tisztes szerénységgel őrzi az ott levő egyedüli fekhely szentségét. Ő tart meg minket Isten számára.
A háromévesforma kicsi lánnyal csendben játszom a szobában. Mélyen, elmélyülten fésüljük a baba haját, öltöztetjük, csinosítjuk.
Valószínűleg a te életedben is történt már olyan, hogy valakit közel engedtél magadhoz, a családodhoz, de ennek nagyon negatív következményei lettek.
József Attila Kész a leltár című versében így ír magáról:
Amikor Kornya Mihály az 1870-es és 80-as évek fordulóján megérkezett Szadára, nem ismert senkit.
A Szappanos utca Debrecen óvárosában kanyarog, neve régi időket idéz, egykor szappanfőzőmesterek laktak és dolgoztak itt.
„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Filippi 2,3–4)