

Miért és hogyan érdemes rövid távú missziós utakban gondolkodni? – 2. rész: Küldöttként
Az előző részben arról írtam, miért és hogyan érdemes helyi gyülekezetként, fogadó félként befektetni rövidtávú missziós utakba.
Az előző részben arról írtam, miért és hogyan érdemes helyi gyülekezetként, fogadó félként befektetni rövidtávú missziós utakba.
„Krisztus házastársa nem lehet házasságtörő; ő romlatlan és tiszta. Egyetlen otthont ismer; tisztes szerénységgel őrzi az ott levő egyedüli fekhely szentségét. Ő tart meg minket Isten számára.
A háromévesforma kicsi lánnyal csendben játszom a szobában. Mélyen, elmélyülten fésüljük a baba haját, öltöztetjük, csinosítjuk.
Valószínűleg a te életedben is történt már olyan, hogy valakit közel engedtél magadhoz, a családodhoz, de ennek nagyon negatív következményei lettek.
József Attila Kész a leltár című versében így ír magáról:
Amikor Kornya Mihály az 1870-es és 80-as évek fordulóján megérkezett Szadára, nem ismert senkit.
A Szappanos utca Debrecen óvárosában kanyarog, neve régi időket idéz, egykor szappanfőzőmesterek laktak és dolgoztak itt.
„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Filippi 2,3–4)
Tegnap a házi csoportunkban az Apostolok cselekedeteinek 9. részét tanulmányoztuk.
2019. február hónap 8. napja. Élményekkel tele érkeztünk haza kisfiam bölcsődei farsangi ünnepségéről. Sok munkaórámba került a jelmez elkészítése, és nem is lett túl szép a végeredmény, de a fiam örömtől csillogó szeme meggyőzött arról, hogy a legtökéletesebb csigajelmezt alkottam meg.