

Veronai végzet – avagy a színházcsinálás ereje
Nem akartam egy bonyolult cikket írni, azt meg végképp nem, hogy esélyegyenlőségről, egyenlő esélyekről legyen benne szó.
Nem akartam egy bonyolult cikket írni, azt meg végképp nem, hogy esélyegyenlőségről, egyenlő esélyekről legyen benne szó.
A kultúra a nyelvhez és a helyhez kötődik. Ezért minden népnek sajátos, csak rá jellemző kultúrája van. Ha helyet változtat, ez kultúráját is megváltoztatja.
Szuper helyen élünk. Igazi mini-metropolisz a nagyváros Tiszán túl eső részében, talán még annál is több!
A baptista gyülekezeteket mindig is az egymással való törődés jellemezte, a családiasság, a másikra gondolás.
Az előző részben arról írtam, miért és hogyan érdemes helyi gyülekezetként, fogadó félként befektetni rövidtávú missziós utakba.
„Krisztus házastársa nem lehet házasságtörő; ő romlatlan és tiszta. Egyetlen otthont ismer; tisztes szerénységgel őrzi az ott levő egyedüli fekhely szentségét. Ő tart meg minket Isten számára.
A háromévesforma kicsi lánnyal csendben játszom a szobában. Mélyen, elmélyülten fésüljük a baba haját, öltöztetjük, csinosítjuk.
Valószínűleg a te életedben is történt már olyan, hogy valakit közel engedtél magadhoz, a családodhoz, de ennek nagyon negatív következményei lettek.
József Attila Kész a leltár című versében így ír magáról:
Amikor Kornya Mihály az 1870-es és 80-as évek fordulóján megérkezett Szadára, nem ismert senkit.