„De én olyan vagyok, mint a viruló olajfa, Isten házában lehetek, bízom Isten szeretetében most és mindenkor. Hálát adok neked mindenkor, mert te munkálkodsz. Nevedben reménykedem, mert jó vagy híveidhez.” (Zsolt. 52:10-11)
„Elmentem a lusta ember földje mellett, és az esztelen ember szőlője mellett, és láttam, hogy egészen fölverte a gaz, színét elfedte a gyom, és kőkerítése összedőlt…
A közös imádság erejével szeretné kifejezni támogatását a pedagógusok és az érettségizők felé a Baptista Szeretetszolgálat és a Magyarországi Baptista Egyház.
Nemrég volt egy álmom. Talán nem is álom volt. Húsba vágóan érzékeltem a valóságát annak, hogy két világ létezik. Az egyik, amit látok, a másik, amit érzékelek, de nem látok.
Kezdhetjük egy feladvánnyal? 36 leszek, de ez még csak a tizenegyedik húsvétom. Hogyan lehetséges? Altatásban nem voltam, arab országban nem éltem, de az ünnep tartalommal csak hitre jutásom után telt meg.
„Dávidé. Uram, szolgáltass nekem igazságot, mert feddhetetlenül éltem, az Úrban bíztam ingadozás nélkül! Vizsgálj meg, Uram, és próbálj meg, kutasd át szívemet-lelkemet! Mert hűséged szemem előtt van, igazságod szerint járok-kelek.” (Zsoltárok 26,1–3)
„Magasztalunk, ó, Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat. Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok. Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait!” (Zsoltárok 75,2–4)
Az elmúlt időszakban nem igazán érintett és gondolkodtatott el egyetlen film sem. Vagy én lettem túl válogatós, vagy valóban nem készülnek igazán említésre méltó alkotások.
„Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram, támogatott engem. Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.” (Zsoltárok 94,18–19)
A napokban fejeztem be Martin Luther King Jr. Erő a szeretethez című könyvét. Már régebben elhatároztam, hogy elolvasom, de csak az elmúlt hetekben jutottam oda, hogy ezt megtegyem.
