A nyár és az ősz a befőzések ideje, ilyenkor telik meg a kamra mindenféle finomsággal. Már a tavasz közeledtével egyre több üres üveg sorakozik a polcainkon jelezve, hogy nemsokára újra meg lehet azokat tölteni.
Érezted már elveszettnek magad? Egy nehéz időszakban, amikor azon tűnődtél: „ISTEN! HOL VAGY?!”
„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott…
„Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő Urad.” (Ézsaiás 54,10)
Isten számunkra még elrejtett világa, és a mi látható életterünk különös módon fonódik össze a történelem folyamán. Teremtéstől a végítéletig, kezdettől a mulandó világ végéig mennyiféle módon találkozik Isten és az ember, az Örökkévaló és a mulandó.
Sorsfordító éjszaka volt. Senki se tudta, mi történik majd. A családok összegyűltek, és készültek az ismeretlenre. Negyedik napja dédelgették otthonaikban a bárányt, amit aznap este meg kellett ölniük, sütniük, enniük.
„A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe. Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele. Jobb egy tányér főzelék ott, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol gyűlölet van.” (Példabeszédek 15,15–17)
„De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén?
Nemrég többször is találkoztam a FB-közösségi oldalán egy bejegyzéssel az abortusz témájában. A fényképet, a hozzá tartozó írást és kommenteket nézegetve azon gondolkodtam…
Az idei év témája a gyülekezetünkben az egymás iránti felelősségünk, a közösség megélése lesz.
