A sorozat végén szeretnék egy igét megosztani, mely nagy segítségemre volt, amikor a rengeteg tanácstól, szakirodalomtól, szülői, gyülekezeti elvárástól csak egyik lábamról a másikra álltam, toporogtam, hogyan is szerettessem meg a bibliai történeteket a lányommal.
Az előző részekben a Biblia megismertetésének folyamatában a motivációkat, az érzelmi elemeket és a jó szokások szerepét mutattam meg. Most két újabb hasznos eszköz következik, a gyakran emlegetett szólásaink és a vasárnapi iskola.
Az előző részekben arról írtam, hogyan tudjuk megszerettetni a Bibliával a kicsi gyerekeket, és milyen fontos elemek építik fel bennük ezt a jó kapcsolatot.
Nagyon érdekelt, hogy lehet-e közös pontot találni egy két hete házas és egy 46 éve házasságban élő pár között. Tudnak-e egymásnak újdonságot mondani, és meg tudjuk-e fejteni az örök szerelem titkát?
A nyár és az ősz a befőzések ideje, ilyenkor telik meg a kamra mindenféle finomsággal. Már a tavasz közeledtével egyre több üres üveg sorakozik a polcainkon jelezve, hogy nemsokára újra meg lehet azokat tölteni.
A gyereknevelés, egy család menedzselése, a házasság ápolása még átlagos körülmények között sem egyszerű.
Egy keresztény család gyereke ismerje a Bibliát – ezt a követendő mintát kapjuk a gyülekezetben, és arról is meg vagyunk győződve, hogy ez a legfontosabb tudás, amit át kell majd adnunk útravalónak.
A kisgyermeküket nevelő anyukák néha beleütköznek abba a megdöbbentő ténybe, hogy az óvodás, cseperedő gyereket nem érdeklik a bibliai történetek.
„Végre!” – mondom a Kedvesnek, és odabújok hozzá. Az elmúlt hónapok kihívásokkal teltek. Elfáradtunk. Minden tekintetben. Most két és fél nap adatott, hogy kettesben legyünk, Istenre és egymásra figyeljünk. Pihenhetünk. Eljött a miidőnk!
Érezted már elveszettnek magad? Egy nehéz időszakban, amikor azon tűnődtél: „ISTEN! HOL VAGY?!”
