A poklok poklát járta meg a gyermekeit elveszítő anyuka
A 32 éves anyuka hangos zokogásban tör ki, elcsukló hangon ismétli: Tudniuk kell, hogy szeretem őket, és sosem fogok lemondani róluk!
A 32 éves anyuka hangos zokogásban tör ki, elcsukló hangon ismétli: Tudniuk kell, hogy szeretem őket, és sosem fogok lemondani róluk!
„Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged” – így hangzik az ige az Ézsaiás 43,2-ben.
Egy hívő keresztény, bemerítkezett baptista testvérről szól ez az írás, aki immár negyed évszázada nevelőszülőként tevékenykedik, s az eltelt 25 évben majd ugyanennyi gyermek „nőtt fel a szárnyai alatt”.
Magyarország népességszáma az 1981-es csúcsértéket (10 millió 713 ezer fő) követően változó ütemben, de folyamatosan csökken.
Mindennapi tevékenységeinkben és személyes stratégiánkban is jelentős szerepet kap a jövőre való fókuszálás. És annak ellenére, hogy a jövő fürkészésére egyre komolyabb energiákat fordítunk, mégis úgy tűnik, hogy egyre kiszámíthatatlanabbá vált.
A gyermekeket elsősorban nem azért kell hálára nevelnünk, hogy szülőként megkapjuk tőlük is a köszönetet; nem is azért, hogy illemtudó módon viselkedjenek másokkal szemben, és ne kelljen miattuk szégyenkeznünk.
A jelen bármikor nehézzé és alig elviselhetővé válhat. Emellett elkophatnak az értékeink, kiüresedhetnek a kapcsolataink.
Valamennyiünk számára ismerősen csengenek azok a hangzatos szólások, sokat sejtető mondások, miszerint „nehogy már a nyúl vigye a puskát”, vagy hogy „a kecskére a káposztát”, és minden bizonnyal számos életszituációban eszünkbe is jutnak ezek, illetve ehhez hasonló illusztratív kifejezések.
A családon belüli erőszak áldozatainak gyógyulása, helyreállása hosszú folyamat, amelyhez egy mély, személyes út bejárása vezet.
A keresztény élet szenvedéssel járhat, tudjuk és vállaljuk ezt, amikor Jézus követésének útjára lépünk. Több helyen kifejezi az Ige, hogy ha az ő nevéért bántanak, el kell viselnünk az üldöztetést, ahogyan példaként állnak előttünk elődeink és azok a mártírok, akik a végsőkig kitartottak Krisztus mellett.