

Ünnepeljük Jézust! Örüljünk Jézusnak! (virágvasárnap kapcsán)
Ha valakit ünneplünk, az akkor igazi, ha szívből tudunk örülni neki.
Ha valakit ünneplünk, az akkor igazi, ha szívből tudunk örülni neki.
Két lélektani megközelítés hatott és hat mindmáig a keresztény lelkigondozásra, amely az egyéni lelki vezetéstől a házassági, családi és intézményi tanácsadásig, a szószéki prédikációig és a mindennapi beszélgetésig terjed:
A kultúra a nyelvhez és a helyhez kötődik. Ezért minden népnek sajátos, csak rá jellemző kultúrája van. Ha helyet változtat, ez kultúráját is megváltoztatja.
A szeretet nem csupán együttérez, hanem együtt él. Mer együtt élni, mert erő van benne. Akar együtt élni, mert tudja, csak az élteti a másikat.
Évszázadokon, évezredeken keresztül az ember törzsi kultúrában élt, ahol a törzs mindenkori vezetője vagy vezetői mondták meg, hogy mi a teendő, mik a szabályok, mi a cél, kik a jók és rosszak. Miért lehetett ez?
Ma jelentős kisebbségben vannak azok az emberek, akik hisznek még a megtisztító katarzis és az erkölcsi tisztaság társadalomalakító és társadalommegőrző erejében.
A gyermekeket elsősorban nem azért kell hálára nevelnünk, hogy szülőként megkapjuk tőlük is a köszönetet; nem is azért, hogy illemtudó módon viselkedjenek másokkal szemben, és ne kelljen miattuk szégyenkeznünk.
„Azért jöttem, hogy igazi életük legyen az embereknek, túláradó életük.” Jézus Krisztus (szabad fordításban)
Mitől lesz gyülekezet az emberek csoportja? A pásztor és a nyáj képén keresztül magyarázza el Jézus, hogy mitől válik egy benne hívő közösség gyülekezetté.
Egy valódi kapcsolatban mindkettőre szükség van, mert bár hasonlónak tűnik, de teljesen más a kettő. Ezért nem is helyettesítheti egyik a másikat.