„Amikor ezt meghallották ellenségeink, félni kezdtek a körülöttünk élő népek, és nem tartották többé olyan nagyra magukat, mert fölismerték, hogy Istenünk segítségével lehetett csak véghez vinni ezt a munkát.” (Nehémiás 6,16)
„A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok, és veletek lesz az Úr, a Seregek Istene – ahogy mondogatjátok. Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, szerezzetek érvényt a törvénynek a kapuban! Talán megkegyelmez József maradékának az Úr, a Seregek Istene.” (Ámósz 5,14–15)
„Miért mondod ezt, Jákob, miért beszélsz így, Izrael: Rejtve van sorsom az Úr előtt… Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.
Amikor ma nemzeti himnuszunkat énekeljük, két attitűd verseng bennünk egymással: a társadalmi hagyományban rögzült életérzés szemben a személyes világlátásunkkal, hitünkkel.
„Rajtatok pedig, Izrael hegyei, ágak sarjadnak, és gyümölcs terem népemnek, Izraelnek, mert hamarosan hazatérnek. Mert én mellettetek vagyok, és felétek fordulok: megművelnek és bevetnek titeket.” (Ezékiel 36,8–9)
„Talán terhedre van, ha beszélni próbálok hozzád, de ki tudja itt magába fojtani a szót?
Úgy gondolták, hogy képtelenség 4 percen belül lefutni az egymérföldes távot. Felrobbanna a szíve – mondták.
Hogyha hiszünk abban, hogy életünket egy felsőbb hatalom irányítja, akkor hinnünk kell abban is, hogy nincsenek véletlenek.
„Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak.
