

Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa
„A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol” – írta Illyés Gyula. Mert a gyökér tart meg, és a gyökér az, ami táplál.
„A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol” – írta Illyés Gyula. Mert a gyökér tart meg, és a gyökér az, ami táplál.
„Megtanultam, hogyan nézzek szembe bármikor bármilyen helyzettel, mert mindenre van erőm Krisztus által, aki megerősít!” (Filippi 4,12–13; EFO)
Várni sose könnyű. Egy sorsdöntő válaszra várni még nehezebb. Tehetetlenül görgetni a napokat abban a reményben, hogy az a válasz végre felszabadít a jelen nyomása alól…
Időnként úgy tűnik, az életünk átláthatatlan. Mintha valahol észrevétlen egyszer csak kicsúszott volna a kezünkből az irányítás. Minden olyan bonyolult, összekavarodott, tekervényes.
Teljes. Befejezett. Egész. Ép. Hiánytalan. Sértetlen. Százszázalékos. Krisztusban teljes vagy!
“Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid.” Ézs 49:15/b-16.
Előfordulhat, hogy amikor rossz dolgok történnek velünk, azt gondoljuk, Isten ellenségünkké vált.
Bizonyos helyzetekre, eseményekre, emberekre jobban odafigyelünk. Minél “fontosabb” egy ember, minél nagyobb a tét, annál tudatosabban, összeszedettebben vagyunk jelen a helyzetben. De mi van a hétköznapi dolgokkal, a láthatatlan, “kis” emberekkel?
Isten az ítélet idején, a fogság földjén se feledkezik meg az övéiről. Komolyan veszi a szövetséget, és tartja magát az ígéreteihez.
„Aki bűntelen közületek, az dobja rá az első követ!” (János 8,7b) – Könnyű a másik bűnét elítélni.