Huszonöt
– Gondolatok 2025-ről a 25. zsoltár alapján – Mit hoz majd az új év? Ma még csak Isten ismeri.
– Gondolatok 2025-ről a 25. zsoltár alapján – Mit hoz majd az új év? Ma még csak Isten ismeri.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy az erőforrásaink korlátozottak. A készletek kimerülnek, a lendület alábbhagy, és nem egyszerű új források után nézni, újra nekirugaszkodni a dolgoknak, újra lendületbe jönni.
„A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol” – írta Illyés Gyula. Mert a gyökér tart meg, és a gyökér az, ami táplál.
„Megtanultam, hogyan nézzek szembe bármikor bármilyen helyzettel, mert mindenre van erőm Krisztus által, aki megerősít!” (Filippi 4,12–13; EFO)
Várni sose könnyű. Egy sorsdöntő válaszra várni még nehezebb. Tehetetlenül görgetni a napokat abban a reményben, hogy az a válasz végre felszabadít a jelen nyomása alól…
Időnként úgy tűnik, az életünk átláthatatlan. Mintha valahol észrevétlen egyszer csak kicsúszott volna a kezünkből az irányítás. Minden olyan bonyolult, összekavarodott, tekervényes.
Teljes. Befejezett. Egész. Ép. Hiánytalan. Sértetlen. Százszázalékos. Krisztusban teljes vagy!
“Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid.” Ézs 49:15/b-16.
Előfordulhat, hogy amikor rossz dolgok történnek velünk, azt gondoljuk, Isten ellenségünkké vált.
Bizonyos helyzetekre, eseményekre, emberekre jobban odafigyelünk. Minél “fontosabb” egy ember, minél nagyobb a tét, annál tudatosabban, összeszedettebben vagyunk jelen a helyzetben. De mi van a hétköznapi dolgokkal, a láthatatlan, “kis” emberekkel?