Az előző részekben a Biblia megismertetésének folyamatában a motivációkat, az érzelmi elemeket és a jó szokások szerepét mutattam meg. Most két újabb hasznos eszköz következik, a gyakran emlegetett szólásaink és a vasárnapi iskola.
„Aki bűntelen közületek, az dobja rá az első követ!” (János 8,7b) – Könnyű a másik bűnét elítélni.
Jézus a mennyek országához hasonlítja a szántóföldben elrejtett kincset, amit ha egy ember megtalál, kész eladni mindenét, hogy megszerezze a kincset.
„Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.” (Márk 16,19–20)
„Én már tudom, hogy Isten keze mindenhova eljut, és mindenhol meg tud szabadítani… Ha pedig megszabadultam, akkor Krisztus-követ vagyok. Nekem üzenetem van mások felé: VAN SZABADSÁG!”
Békeidőben, a pandémia előtti időkben így az ünnepek előtt naponta százak mennek el mellettünk az utcán, a bevásárlóközpontban, a repülőtereken…
„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (János 11,25–26)
Kezdhetjük egy feladvánnyal? 36 leszek, de ez még csak a tizenegyedik húsvétom. Hogyan lehetséges? Altatásban nem voltam, arab országban nem éltem, de az ünnep tartalommal csak hitre jutásom után telt meg.
Mindenkiben ott van a győzelem utáni vágy. Életünk során át is éljük a győzelem különböző szintjeit. A sokféle győzelmek közül kiemelkedik a feltámadás mint a legnagyobb és leghatalmasabb győzelem!
Könnyek egy szerettünk sírjánál. Ezt mindannyian ismerjük. A halál kérlelhetetlen sorompó. A szívünk bármennyire is lázad ellene: síró emberek ezrei, milliói a síroknál. Ez az élet sötét visszája.
