Legutóbb vasárnap Cantate-vasárnapot ünnepeltük, ami az egyházzene vasárnapja. Az Áhítat alapján a 149. zsoltárt tanulmányozhattuk ezen a vasárnapon. Számomra egészen elképesztő tanulságokat és mélységeket tartogatott ez a rövid, de csodálatos zsoltár!
Ma sokan vannak olyanok, még a keresztény teológusok között is, akik nem hisznek az angyalok létezésében.
A címben idézett híres mondat, mely Hamlet szájából hangzik el Shakespeare jól ismert művében…
Az elmúlt időszakban egyre gyakrabban hallom ezt a kifejezést baptista közösségeinkben: „Kaptam egy képet Istentől!”
Kicsoda Isten? Létezik egyáltalán? Ha igen, milyen ő? Mik a legfőbb tulajdonságai? Megismerhető? Hogyan viszonyuljunk hozzá?
A lelkészek hétköznapjait és hétvégéit jártuk körbe, betekintést adva e hivatás kihívásaiba, örömeibe, lehetőségeibe, szépségeibe.
A karácsonyi történet egyik legfurcsább és legtitokzatosabb momentuma csak Máté evangéliumában olvasható: a napkeleti bölcsek imádata.
Jézus Krisztus mint Messiás földre jövetelével számos ószövetségi prófécia teljesedett be. A karácsony tehát ezért is jelentős esemény!
Születés: ez a refrénszerű kulcsszava a Máté evangélista szerinti történetnek. „Jézus Krisztus születése pedig így történt…”; „áldott állapotban van…”; „Fiút fog szülni…”; „a szűz fogan méhében, és fiút szül”; „amíg meg nem szülte fiát”.
„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” (Máté 9,37–38)
