Az idősebb testvérek és a hitelődök élete, Krisztus követése járható utat mutat fel. Sem az életünk során elsajátított probléma-megoldó módszereink, sem tudományunk nem tud mit kezdeni a halállal.
Sok régi emlék előjött a múltból, amikor elhagytam életem 60-as tábláját. Némelyek ezek közül jó és kellemes emlékek, mások pedig olyan emlékek voltak, melyeket ma már másként tennék.
Az időskor hasonló jellemzői által okozott megterhelés különféle személyiségfejlődési variációkat hoz létre.
Ha a gyülekezeteinkben jelenleg betöltött helyét igyekszünk meghatározni az időseknek, vegyes kép bontakozik ki.
Feltűnt-e már, hogy a nyugdíjról mennyivel inkább a fiatalok álmodoznak, mint azok, akik korban közvetlenül előtte állnak? Mi lehet ennek az oka?
Nagyon érdekelt, hogy lehet-e közös pontot találni egy két hete házas és egy 46 éve házasságban élő pár között. Tudnak-e egymásnak újdonságot mondani, és meg tudjuk-e fejteni az örök szerelem titkát?
Sokat gondolkodtam rajta, hogy hogyan is lehet leírni egy gyülekezet ifjúságának napjait, érzéseit ezekben a nehéz napokban anélkül, hogy saját érzelmeimet nem fűzöm bele.
Ezekben a hetekben sok családot érint a továbbtanulás kérdése. A leendő elsősök szülei iskolákat keresnek, tanító nénik és tanító bácsik iránt érdeklődnek.
Nagy örömmel kezdtem bele a sorozat harmadik, egyben befejező részének megírásába, hiszen ígéretemhez híven az általam megkérdezett anyák és lányaik válaszaiból fogok egy összegzést közölni.
Cikksorozatomban dr. Tari Klaudia párkapcsolati tanácsadó és mentálhigiénés szakemberrel beszélgetek.
