Nagy kincs, ha adott helyzetben rendelkezünk vele, nagyon hiányzik, ha nincs elég belőle.
Minden hívő számtalanszor tapasztalja, hogy Isten milyen türelmes vele, mégis sokszor nehéz ugyanezt megélni embertársaink felé.
A szülők többsége naivan úgy gondolja, hogy a családi működés, a családi hangulat, a család stílusa bár fontos, de a nevelés szempontjából elenyésző a hatásuk az eltervezett direkt neveléssel szemben. Halálos tévedés!
(Karácsonykor a legnagyobb ajándék a másikra hangolódás)
Ezt a mókás kis népdalocskát dudorásztam ma teregetés közben:
Az anyák és a gyermekük közötti kapcsolat egész életre meghatározó viszony.
Piros, mintás zokni van a lábamon, kilóg a papucsból, itt-ott kukucskál rajta egy kutyaorr, egy kutyaszem vagy egy sapkabojt.
Nagyon lelkesen készültem én is aznap a szentestére, mint mindig. Második osztályos kissrácként magam készítettem és csomagoltam szüleimnek és testvéreimnek az ajándékot.
Gyakorló szülőként tapasztalatból tudom, hogy az ősz beköszöntével nemcsak ezen évszak káprázatos színvilágával, hanem a SÁR minden árnyalatával is találkozni fogok.
A sorozat végén szeretnék egy igét megosztani, mely nagy segítségemre volt, amikor a rengeteg tanácstól, szakirodalomtól, szülői, gyülekezeti elvárástól csak egyik lábamról a másikra álltam, toporogtam, hogyan is szerettessem meg a bibliai történeteket a lányommal.
Az előző részekben a Biblia megismertetésének folyamatában a motivációkat, az érzelmi elemeket és a jó szokások szerepét mutattam meg. Most két újabb hasznos eszköz következik, a gyakran emlegetett szólásaink és a vasárnapi iskola.
