Jászolba fektette, de a szívében melengette
(Karácsonykor a legnagyobb ajándék a másikra hangolódás)
(Karácsonykor a legnagyobb ajándék a másikra hangolódás)
Ezt a mókás kis népdalocskát dudorásztam ma teregetés közben:
Az anyák és a gyermekük közötti kapcsolat egész életre meghatározó viszony.
Piros, mintás zokni van a lábamon, kilóg a papucsból, itt-ott kukucskál rajta egy kutyaorr, egy kutyaszem vagy egy sapkabojt.
Nagyon lelkesen készültem én is aznap a szentestére, mint mindig. Második osztályos kissrácként magam készítettem és csomagoltam szüleimnek és testvéreimnek az ajándékot.
Gyakorló szülőként tapasztalatból tudom, hogy az ősz beköszöntével nemcsak ezen évszak káprázatos színvilágával, hanem a SÁR minden árnyalatával is találkozni fogok.
A sorozat végén szeretnék egy igét megosztani, mely nagy segítségemre volt, amikor a rengeteg tanácstól, szakirodalomtól, szülői, gyülekezeti elvárástól csak egyik lábamról a másikra álltam, toporogtam, hogyan is szerettessem meg a bibliai történeteket a lányommal.
Az előző részekben a Biblia megismertetésének folyamatában a motivációkat, az érzelmi elemeket és a jó szokások szerepét mutattam meg. Most két újabb hasznos eszköz következik, a gyakran emlegetett szólásaink és a vasárnapi iskola.
Az előző részekben arról írtam, hogyan tudjuk megszerettetni a Bibliával a kicsi gyerekeket, és milyen fontos elemek építik fel bennük ezt a jó kapcsolatot.
A nyár és az ősz a befőzések ideje, ilyenkor telik meg a kamra mindenféle finomsággal. Már a tavasz közeledtével egyre több üres üveg sorakozik a polcainkon jelezve, hogy nemsokára újra meg lehet azokat tölteni.