

A gyermekünkbe befektetett idő semmi mással NEM váltható ki!
(Felhívás egy sosem pótolható mulasztásra anyák napja előtt!)
(Felhívás egy sosem pótolható mulasztásra anyák napja előtt!)
Azt hiszem, mindnyájunk számára szívet melengető érzéseket idéz a ma már több mint harminc esztendőnek örvendő rajzfilm, a The Lion King, avagy Az Oroszlánkirály.
„Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged” – így hangzik az ige az Ézsaiás 43,2-ben.
Egy hívő keresztény, bemerítkezett baptista testvérről szól ez az írás, aki immár negyed évszázada nevelőszülőként tevékenykedik, s az eltelt 25 évben majd ugyanennyi gyermek „nőtt fel a szárnyai alatt”.
A gyermekeket elsősorban nem azért kell hálára nevelnünk, hogy szülőként megkapjuk tőlük is a köszönetet; nem is azért, hogy illemtudó módon viselkedjenek másokkal szemben, és ne kelljen miattuk szégyenkeznünk.
Valamennyiünk számára ismerősen csengenek azok a hangzatos szólások, sokat sejtető mondások, miszerint „nehogy már a nyúl vigye a puskát”, vagy hogy „a kecskére a káposztát”, és minden bizonnyal számos életszituációban eszünkbe is jutnak ezek, illetve ehhez hasonló illusztratív kifejezések.
A családon belüli erőszak áldozatainak gyógyulása, helyreállása hosszú folyamat, amelyhez egy mély, személyes út bejárása vezet.
A keresztény élet szenvedéssel járhat, tudjuk és vállaljuk ezt, amikor Jézus követésének útjára lépünk. Több helyen kifejezi az Ige, hogy ha az ő nevéért bántanak, el kell viselnünk az üldöztetést, ahogyan példaként állnak előttünk elődeink és azok a mártírok, akik a végsőkig kitartottak Krisztus mellett.
A bántalmazás nem isteni próbatétel – A családon belüli erőszak és a bibliai tanítások félreértelmezése – cikksorozat
Nagy kincs, ha adott helyzetben rendelkezünk vele, nagyon hiányzik, ha nincs elég belőle.
Minden hívő számtalanszor tapasztalja, hogy Isten milyen türelmes vele, mégis sokszor nehéz ugyanezt megélni embertársaink felé.