Ott feküdtem az ágyban egy mediterrán ország tengerparti szállodájában, amikor az éjszaka közepén a felettünk lévő szobából orosz nyelvű veszekedés hangjára lettem figyelmes.
(Figyelemfelhívás egy sosem pótolható mulasztásra!)
Azt hiszem, mindnyájunk számára szívet melengető érzéseket idéz a ma már több mint harminc esztendőnek örvendő rajzfilm, a The Lion King, avagy Az Oroszlánkirály.
„Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged” – így hangzik az ige az Ézsaiás 43,2-ben.
Egy hívő keresztény, bemerítkezett baptista testvérről szól ez az írás, aki immár negyed évszázada nevelőszülőként tevékenykedik, s az eltelt 25 évben majd ugyanennyi gyermek „nőtt fel a szárnyai alatt”.
A gyermekeket elsősorban nem azért kell hálára nevelnünk, hogy szülőként megkapjuk tőlük is a köszönetet; nem is azért, hogy illemtudó módon viselkedjenek másokkal szemben, és ne kelljen miattuk szégyenkeznünk.
Valamennyiünk számára ismerősen csengenek azok a hangzatos szólások, sokat sejtető mondások, miszerint „nehogy már a nyúl vigye a puskát”, vagy hogy „a kecskére a káposztát”, és minden bizonnyal számos életszituációban eszünkbe is jutnak ezek, illetve ehhez hasonló illusztratív kifejezések.
A családon belüli erőszak áldozatainak gyógyulása, helyreállása hosszú folyamat, amelyhez egy mély, személyes út bejárása vezet.
A keresztény élet szenvedéssel járhat, tudjuk és vállaljuk ezt, amikor Jézus követésének útjára lépünk. Több helyen kifejezi az Ige, hogy ha az ő nevéért bántanak, el kell viselnünk az üldöztetést, ahogyan példaként állnak előttünk elődeink és azok a mártírok, akik a végsőkig kitartottak Krisztus mellett.
A bántalmazás nem isteni próbatétel – A családon belüli erőszak és a bibliai tanítások félreértelmezése – cikksorozat
