
Év végi gondolatok a MARADANDÓSÁGRÓL
Mindenkiben ott ég a vágy – bennem és benned is –, hogy ne felejtsenek el szeretteink, barátaink, ismerőseink, de még akár az ismeretlenek sem, ha már nem leszünk.

Mindenkiben ott ég a vágy – bennem és benned is –, hogy ne felejtsenek el szeretteink, barátaink, ismerőseink, de még akár az ismeretlenek sem, ha már nem leszünk.

Azt gondolom, nem tévedek olyan hatalmasat, ha azt állítom, hogy valamennyiünk életének egyik leginkább kiváltságos ünnepköre az adventi időszak és a karácsony.

Isten mindenütt ott van, még ha mi nem is vesszük észre. Ezt pedig már Newton is bebizonyította több száz évvel ezelőtt.

Láttam egyszer egy nagyon aranyos kis kutyust. A farkát csóválva kezdte nyalogatni egy arra járó férfi kezét, lábát, de az ráhúzott egy jó nagyot a kutya fejére.

A címben szereplő idézet az 1Korinthus 10,21-ben található.

„Azt tudtam, hogy vallásos vagy, de azt nem gondoltam, hogy ennyire!” – mesélte egy ifisem, hogyan reagált egy nem hívő osztálytársa, mikor elmondta neki, hogy be fog merítkezni.

Röpülj, hajóm, Nincs víz* – avagy variáció a várakozás témakörére a költő után szabadon
(*Fodor Ákos költeménye)

Számos jól ismert hasonlattal, illusztrációval mutatja be a Szentírás Krisztus egyházának jelentőségét.

Ahogy nyílik az idő, vele együtt nyílik a kedv is a kimozdulásra.

A teológia és a pszichológia egyaránt használja az istenkép kifejezést. Helyes és torz istenképről is beszél.