A bibliai személyek életén keresztül önmagunkra ismerhetünk: céljainkra, kudarcainkra, vágyainkra. Most egy olyan személyről szeretnék írni, akiről ritkán beszélünk, de története nagyon sok keresztény életét példázza: az ószövetségi Jeftéről. Sztorija a Bírák könyvének 11–12. fejezetében olvasható.
Jefte élete nagyon rosszul indult. Édesapja „félrelépésének” következménye volt a születése: „egy parázna nőnek volt a fia”. Gondoljunk bele, milyen lehetett a gyermekkora! Jefte édesapját folyamatosan a bűnére emlékeztette. Szégyen volt a közösségében, mindenki úgy tekintett rá, mint valami leprásra. Édesapja bűne miatt ő bűnhődött, szenvedett, ártatlanul. Valószínűleg ő ebből nem értett semmit. Nevelőanyja, féltestvérei állandóan bántották. Ő volt a fekete bárány, mindenért ő volt a hibás. Már gyermekkorban rengeteg sérülést szedett össze, és ezek a sebek nagyon mélyek voltak. Pont azok, akiktől szeretetet várhatott volna, azok utasították el. Énképe borzasztóan eltorzult. Talán el is hitte azt, amit mondtak róla. Gonosznak érezte magát, s talán azt gondolta, meg se kellett volna születnie erre a világra. Végül pedig el is kergették otthonról ezekkel a szavakkal: „Nem kapsz örökséget apánk házából, mert más asszony fia vagy.”
Sajnos, milyen sokan nőnek fel hasonló módon.
Talán nem ennyire szélsőséges módon vagy még ennél szélsőségesebb körülmények között is. Több emberrel beszélgettem, akiket szüleik elvetettek maguktól, majd nevelőotthonokban nőttek fel. Emlékszem egy fiúra, akit édesanyja születése után a kukába dobott, így került egy állami intézménybe. Tele volt a szíve mély sebekkel. Egy másik asszony elmondta, hogy édesanyja megmondta neki, hogy ő egy „baleset”, nem tervezték, nem akarták, csak „jött”. Ezek a sérülések gyakran egész életre meghatározzák az ember életét. Állandó félelmek, bizalmatlanság, kényszeres cselekvések. Egyedül Isten tudja begyógyítani őket.
Jefte az után, hogy elkergették otthonról, egy gyülevész csapat vezetőjévé lett. Együtt portyáztak, raboltak, fosztogattak. Erkölcsileg mélyre süllyedt, de honnan tanulta volna meg azt, hogy mi a jó? Talán ezzel büntette is egy kicsit a környezetét. Őt is egész életében bántották, meg akarta csak bosszulni. Sok bűnözővel beszélgettem börtönökben, akik nagy többsége szintén zilált családi háttérrel rendelkezett. Hogy ki a hibás azért, hogy Jefte bandita lett? Bizonyára maga is tehet róla, de ez is apja bűnének következménye. És itt jön a fordulat a több mint háromezer éve élt gileádi fiatalember életében.
Egy napon Izrael vénei keresik fel ezt a haramiát, és azzal a meglepő ötlettel állnak elő, hogy: „légy a vezérünk, és harcolj az ammóniak ellen!” Milyen furcsa választás!
Eddig ő volt a társadalom megvetettje, a köztörvényes bűnöző, most meg arra kérik, hogy ő legyen az ország első embere. Ilyen csak a mesékben van, meg a Bibliában, és azok életében, akik találkoztak az Úrral. Isten látta Jefte életét, és ismerte. Látta sebeit, fájdalmait, bűneit, ennek ellenére kiválasztotta őt. Ez a kegyelem. Istennek nincs az a mélység, ahova ne tudna lenyúlni. Így mentett meg minket is, így akar megmenteni ma is sokakat. Ő másként gondolkodik, mint mi, emberek. Ő nem mindig a jól nevelt, rendezett életű embereket hívja el szolgálatra, hanem a Saulokat, a Mátékat… és a maguk szemében igaz farizeusok pedig távol maradnak tőle. Hányszor tapasztaltuk, hogy Jézus Krisztus bűnözőket, kábítószereseket, prostituáltakat, alkoholistákat emelt fel. Nála valóban semmi sem lehetetlen. Egy terrorista vezetőből is képes „erős vitézt” faragni. És gyakran épp azok, akiknek sok bocsáttatott meg, azok lesznek Isten áldozatos szolgái. Csodálatos, ahogy Izrael vénei meglátták Isten elhívását, és készek voltak tolmácsolni azt Jefte felé. Sajnos nem minden hívő vezető képes ezt meglátni. Első hallásra Jefte sem hisz a fülének. Méghogy ő lenne az alkalmas ember? Hát eddig mindenki csak gyűlölte őt!
A történet folytatása az, hogy Jefte Izrael bírája lesz. Felkészül a harcra az ammóniakkal szemben. De történik valami különleges és érthetetlen dolog, Jefte fogadalmat tesz az Úr előtt: „Ha valóban kezembe adod az ammóniakat, akkor bármi is jön ki elém házam ajtaján, amikor békességgel visszatérek az ammóniaktól, az Úré lesz az, feláldozom égőáldozatul.” Honnan jött ez a furcsa ötlete hősünknek? Több kommentárban utánanéztem, de egyik sem magyarázta ezt meg igazán. Én egy nagy igazságot értettem meg belőle.
Jefte szíve még mindig – a bűneinek bocsánata, az új indulás után is – tele volt sebekkel. Ő megtanulta, hogy soha semmit sem kap ingyen. Mindenért meg kellett dolgoznia, az elismerésért, a szeretetért, a megélhetéséért.
Nem tudta elhinni, hogy az Úr csak ingyen, kegyelméből neki fogja adni a győzelmet. Ő ki akarta érdemelni, ki akarta fizetni.
Bár nincs az a fizetség, amivel Isten kegyelmét ki lehetne érdemelni, ő azonban megpróbálkozott vele. Gondolta, legalább ad érte valamit. Az üzlet az üzlet: kapok valamit, és adok cserébe érte valamit. Milyen szánalmas próbálkozás. De gyógyulatlan emlékei hozták elő belőle ezt a meggondolatlan, tragikus következményekkel járó döntést. Ma is sokan vannak, akik nem tudják elfogadni Isten ingyenkegyelmét. Valamit ők is akarnak adni, kiérdemelni azt, áldozatokkal, jó cselekedetekkel. De nem igazán értik, ismerik Isten minden ismeretet meghaladó, feltétel nélküli szeretetét.
Mindezek ellenére az Úr hatalmas győzelmet adott Jeftének. A tragédia csak ezután történik. Az első, aki házából a győztes hadvezér elé megy, egyetlen lánya. És őt fogadalma kötelezi. Sokan próbálják magyarázni, hogy nem biztos, hogy feláldozta Jefte a lányát, csak nem adta férjhez őt, nem akarom ezt a vitát eldönteni.
Jefte öröme egyetlen pillanat alatt szomorúsággá változik. Egyetlen lányáról van szó. Gondoljunk bele! Gyermekkorában nem volt igazi családja. Majd felnőttkorában eléri, hogy családja legyen, egy szem gyermeke születik, végre megkapta azt, amire mindig vágyott, most pedig mindezt elveszíti fogadalma miatt.
A történetnek van egy fontos üzenete. Azért nem tudott győztes életet élni Jefte, mert megtapasztalta ugyan a bűnei bocsánatát, de lelke nem lett egészséges, múltját nem rendezte az Úrral.
Azok, akik sebeiket nem viszik az Úr elé, nem képesek egészséges életet élni. Jefte sikeres volt a szolgálatban, a vezetésben, de kudarcot vallott a családjában. Felborult az élete, nem volt kiegyensúlyozott lelkének torzulása miatt. Szükségünk van Jézus Krisztus gyógyítására, ő nemcsak bűneinket, hanem fájdalmainkat és betegségeinket is felvitte a keresztfára. Nemcsak evangéliumot jött hirdetni a bűnösöknek, hanem azért, hogy meggyógyítsa a megtört szívűeket. Jeftének meg kellett volna gyógyulnia, de ezt nem tapasztalta meg, ezért nem lehetett az élete teljes.
Még egy momentum Jefte életéből: „Jefte hat évig volt Izrael bírája. Azután meghalt…” Rövid ideig élt ezek után. Valószínűleg szomorúan élte utolsó éveit. Isten felemelte őt, de teljesen nem válhatott azzá, amivé lehetett volna. Tanuljunk Jefte negatív példájából! Keressük bűneink bocsánatát, és a gyógyulást lelki sebeinkre!
Merényi Zoltán
