Hívő emberként várjuk az év első istentiszteletét, hogy mit üzen számunkra Isten, merre fog menni a gyülekezetünk. Idén az Élő Remény Baptista Gyülekezetben ezzel az igével indítottuk az évet:
„Ezt mondja az Úr, a te megváltód, Izrael Szentje: Én, az Úr vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.” (Ézsaiás 48,17 RÚF)
Annyira szeretnénk a „kell” szót valami mással helyettesíteni! Valahogy úgy, hogy Isten azon az úton fog bennünket vezetni, „amelyen járni szeretnénk” vagy „amelyik kellemes lesz” vagy amit mi elterveztünk. Itt azonban azt olvassuk, azon fog vezetni, „amelyen járnod kell”. Ehhez pedig kettő dolog szorosan kapcsolódik. Az egyik, hogy ezen az úton tanulni fogunk. A tanulás a magatartás megváltoztatását jelenti. Vagyis biztosan fog a szemléletünk, a magatartásunk változni, sőt merem remélni, hogy érettebbek is leszünk!
A másik dolog pedig, hogy ez a „javunkra fog válni”. A mennynek ezen az oldalán még nem szűnt meg a fájdalom és a betegség. Még nem minden dolog kellemes! Azt gondoljuk, hogy csak a jó dolgok tudnak a javunkra válni.
Valójában azonban minden egyes nehézség, betegség és fájdalmas pillanat emlékeztet bennünket, hogy még nem értünk célba.
Ez még nem az „Isten országa”. Úton vagyunk! Az úton pedig nem vagyunk egyedül, mert van, aki megígérte, hogy vezet bennünket! Jézus soha nem ígérte, hogy könnyű lesz, azt ígérte: velünk lesz.
Van egy bibliai történet, amely különösen is megvilágítja mindezt. Egy kapernaumi tisztviselőről szól (János 4,46–50). Mivel beteg a gyermeke, és ez egy jelentős probléma számára, megoldást keres! Hallott már Jézusról, ezért megkeresi. Csak egy rövid megjegyzést engedjetek meg: a csodák mindig problémával indulnak! Szeretnénk a csodát, de nem szeretnénk a problémát! Érdekes!
Ez az ember közel 40 km-t tesz meg Kapernaum és Kána között. Te mennyi idő alatt tennél meg gyalog 40 km-t? Ez kb. 8,5 – 9,5 óra gyalogosan, legalábbis a Google maps szerint. Ennyi idő alatt az ember elég világosan el tudja dönteni, mit akar. Ez az ember hajlandó volt vállalni ezt az utat, és egy nagyon konkrét kéréssel érkezett Jézushoz: „Jöjj, mielőtt meghal a gyermekem!” Magyarul ezt úgy szoktuk mondani, hogy „gyere”. Ez az ember ezzel a nagyon konkrét kéréssel érkezik: „Gyere!”
Jézus meghallgatja, elmondja, hogy „ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek”. Majd valami nagyon meglepő dolog következik. Nem tesz eleget a „jöjj” vagy „gyere” kérésnek! Azt mondja: „Menj el, a te fiad él.” Én nem tudom, te hogyan reagálnál egy ilyen szituációban. Könnyen elfogadnád, hogy nem úgy van, ahogy tervezted? Nem úgy csinálja, ahogy kérted? Vagy elkezdenél alkudozni? Talán még indulatos is lennél, hiszen egy hosszú út áll mögötted? Talán úgy éreznéd, hogy nem veszi komolyan a „problémád”? Micsoda feszültség!
Azt kérem, hogy „gyere”, mert kész a tervem, hogyan kell történnie. Jézus meg nem jön. Sőt, azt mondja, én menjek.
Nincs látványos műsor, nincs látványosság. Csak azt mondja, menj. És itt van az, ami ebben a történetben óriási: „Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.” Megtanultuk, hogy nem minden szónak lehet hinni. „A nagy szavak bár szépek, de senkiéi.” Nagymértékben attól függ, hogy „hiszünk-e a szónak”, hogy ki mondja. Ki van a szó mögött. Itt a szavakat Jézus mondja. Az ő szavára lehet építeni! Nem is akármit! Egy életet!
Nem tudjuk, meddig tartott az út hazafelé, de az biztos, hogy nem volt rövid. Belegondolni is nehéz, hogy ennek a „kapernaumi tisztviselőnek” mi járhatott a fejében. Hányszor tette fel a kérdést magában: „Tényleg megbízhatok benne?” Nem tudjuk, hányszor torpant meg, hogy ő bizony visszamegy! Amit joggal feltételezünk, hogy ez nem volt egy egyszerű út. Nem az az út volt, amelyen járni szeretett volna. Ráadásul nem is úgy volt, ahogyan járni szeretett volna. De ez volt az az út, amelyen járnia kellett.
„Még hazafelé ment…”, amikor jöttek a szolgák, és mondták a jó hírt: „A gyermek él!” Ahogyan Jézus megmondta. És ez a jó hír egy jó kérdéssel találkozik: „Hány órakor lett jobban?” Tudni akarja pontosan. Elmondják neki, ő pedig megértette, hogy ez akkor történt, amikor Jézus mondta: „A te fiad él.” Milyen gyorsan továbblépünk, amikor jó híreket kapunk! Érdemes volna a jó híreket is jó kérdésekkel fogadni! Tudatosítani magunkban, amit Jézus mondott, és amikor hittünk, elindultunk.
Éppen ezért hadd tegyek számodra három javaslatot itt 2024 elején:
1. Vezess egy naplót, ahová felírod, amilyen ígéretet kaptál! Bátran írd fel a belső harcaid is és a kétségeid is! Így év végén, amikor majd visszanézel, a hitkrízisek is látszani fognak.
2. Indulj el! Ne menjen el ez az év úgy, hogy a kétségek győznek! „Hitt a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.”
3. Oszd meg ezeket a híreket másokkal is!
