Hogy miben különböznek a keresztények a világi emberektől? A válasz egyértelmű, de összetett.
Erre én is akkor jöttem rá, mikor egy olyan helyen voltam, olyan emberekkel, akik nem ismerik Istent, és teljesen más a célja az életünknek. Ahelyett, hogy jól érezték volna magukat, részegeskedtek. Nagyon kevesen voltunk azok, akik nem tettek így. Mikor egyszer elmentünk sétálni, és visszafelé haladtunk, jöttem rá arra, hogy miért különbözünk.
Az István, a király című közismert rockoperában István azon elmélkedik, hogy „mennyit ér az ember, ha bűntelen, de gyenge?”. Ez egy rettentő jó kérdés, hiszen a világiak számára nem menő, sőt csúfolni való, ha nem fekszünk le senkivel házasság előtt, még a menyasszonnyal-vőlegénnyel se, akivel utána folytattuk az életünket, és nem dobjuk el, mint egy almacsutkát. De ide tartozik a sulis bulizás, cigizés és a többi. Ezeket nem tesszük, és emiatt megvetéssel tekintenek ránk. De vajon tényleg „ezt érdemeljük”? Nem inkább őket illeti a szánalom?
Tényleg gyengeségnek számít, ha nem csináljuk azokat a dolgokat, amiket ők, és nem megyünk bele az ivós játékba? Szerintem pont azért vagyunk mi az erősebbek, mert van valamink, ami nekik nincs. Van hitünk és reménységünk.
Így döbbentem rá, hogy én más vagyok. Nekem nem ez ad értelmet! Engem teljesen más motivál! Van célja az életemnek. Ez pedig a reménység! Még ha csak egy apró szikra is, de ott ég bennem. Teljesen más az értékrendem. Isten szerint próbálok élni, az ő „szabályai” szerint, amik megvédenek és burkot készítenek körém, hogy ne áramoljon be az a bizonyos kígyó, és ne fertőzze meg a lelkemet.
A reménység ott él mindannyiunkban akkor is, ha óriási fáklyaként világít vagy ha csak alig pislákol, de ott van!
Nekik nincs ilyen támpontjuk, akire felnézhetnek, csak azok, amik meginoghatnak, mint a pénz, ami egyszer úgyis elfogy, és egy ház sem áll örökké, de „Jézus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”. Elég nehéz ezt felfogni, én is néha belebotlok, viszont ez egy olyan kérdés, mint egy feneketlen kút, amiben csak zuhanunk. Megválaszolhatatlan és felfoghatatlan, úgyhogy ne essünk bele, mert nem tudunk kimászni belőle. Tartsunk ki Isten és az ő ígérete mellett, mert meglesz a jutalmunk.
„Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül, hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.” (Zsoltárok 1,1–3)
A kezdetben említett igevers tökéletesen bemutatja emberségünket. Szabad akaratunknál fogva bármit megtehetünk, viszont nem minden válik a javunkra. Elmehetünk a boltba 40 C°-ban, viszont kellemetlen napszúrást kaphatunk.
Mindenre megvan a szabadságunk, mert Isten szabad teret adott, de fontos mindig végiggondolni, hogy az a cselekedet, amire készülünk, épít-e minket, vagy inkább rombol. Hozhatok gyakoribb példát is: vizsga előtt buli vagy tanulás? Azt tanácsolom, hogy ha legközelebb valaki el akar hívni buliba egy vizsga előtt, mondj rá nemet. Nem fogsz kimaradni semmiből, hiszen akik elmentek, alig tudnak majd felkelni, és koncentrálni sem tudnak majd. Ha mindenképpen szeretnél menni, tedd meg a teszt után, mert akkor már a hátad mögött lesz az egész.
Isten mindig ott áll mögöttünk, akkor is, ha mi nem vesszük vagy nem akarjuk észrevenni, de ő ott van, hiszen megmondta.
„És veletek leszek minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28,20)
Lehet, hogy csúfolnak a hitünk miatt, viszont ez azt jelenti, hogy látják az életmódunkon, az értékrendünkön, hogy kihez tartozunk, ami bizonyítja, hogy Jézus jelen van az életünkben, még ha nem is látjuk vagy érezzük abban az élethelyzetben, ott van és mindig is ott volt. Ezt legjobban példázza Margaret Fishback Powers Lábnyomok című verse, ami arról szól, hogy mikor nem láttuk Isten lábnyomait magunk mellett, akkor nem hagyott el, sőt a karjában vitt…
„Azokon a nehéz napokon át / azért látod csak egy pár láb nyomát, / mert a legsúlyosabb próbák alatt / téged vállamon hordoztalak!” (Margaret Fishback Powers: Lábnyomok. Túrmezei Erzsébet fordítása)
Jézus megmondta, hogy nem lesz könnyű. Az apostoloknak sem volt az, de ami ezután vár, már csak jobb lesz. Mindig gondolj arra, hogy ez a hit nemes harca.
Összességében tehát tartsuk magunk előtt mindig azt a magasabb célt, amit Isten adott nekünk (az örök életet a mennyben).
Ezért különbözünk, mert kitűnünk a tömegből mivel Jézus szeretetét és ragyogását tükrözzük vissza, hiszen az ő képmására lettünk teremtve. A többiek is csak kicsit vagy nagyon porosak, de egy mosás után ugyanúgy fognak csillogni a napfényben. Már ha akarják, hiszen van választási lehetőségük. Mindenkinek van. Ezért jött Jézus, hogy elmondja, megmutassa és megértesse velünk, mert a mi kicsi emberi agyunk annyi badarságot tud összehordani, hogy már talán saját maga sem érti. De Jézus itt volt és megkocogtatta a buksinkat vagy a hátunkat, hogy „hali, szerintem valamit nagyon elnéztetek”. Vannak, akik elfogadták, és vannak, akik nem, szíve joga mindenkinek, hogy mit csinál. De mi, akik egy parányit is hisszük, hogy van értelme az életnek, és nem fogunk másik életben feltámadni, hogy aztán újra visszatérjünk megint egy másikban, nézzünk az ég felé, mert a segítség onnan jön!
Kovács Virág, Szegedi Baptista Gimnázium és Technikum, 11. évfolyam
