Gyermekkorom óta sokszor és sokféleképpen képzeltem el a mennyet. Kezdetben úgy gondoltam rá, mint egy Grimm-mesekönyv kacsalábon forgó palotájára, melynek belsejében arannyal burkoltak az utak, drágakövekből állnak a falak…
A magányosság többféle módon utolérhet minket. Van, hogy az ember mit meg nem adna egy kis csöndért, nyugalomért, elzárkózásért. Ilyenkor vágyunk az egyedüllétre.
Sokan úgy tekintenek a tanítványok ezen időszakára, mint valami szorongásos és tehetetlen várakozásra egy bezárt jeruzsálemi kis szobában.
Rossz hír, rémhír, álhír… mennyire jó ezek közepette hallani Isten örömhírét! És milyen jó ezt továbbadni másoknak is 🙂
A testi egészség mellett fontos figyelni a lelki egészségünkre is. A mai vitaminunk a H(ála)-vitamin. 🙂 Te hogy állsz vele?
Végtelenül idegesít ez a nő. Itt piszmog a maszkjával meg a gumikesztyűjével! Megőrülök – el sem hiszem, de képes volt a gumikesztyűjéhez öltözni!??
Jézus azt szeretné üzenni, hogy legyünk végre szabadok! „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (János 8,36)
Volt olyan időszak az életemben, hogy két gyülekezetbe jártam egyszerre, és olyan is, hogy nem igazán tartoztam sehova.
Életünk során rengeteget futunk. Van, aki kedvtelésből, van, aki muszájból. Van, aki versenyszerűen, van, aki hobbiból. Néha-néha én is futok: a magam módján, bicegősen.
Világjárvány van. A mi generációnk életében nem éltük át ezt a fogalmat. Az egész világ bezárt. A földgolyó fővárosának számító New York utcái üresek. A felhőkarcolók tövében egy-egy hobó mászkál, az övé a sugárút.
