A nyár és az ősz a befőzések ideje, ilyenkor telik meg a kamra mindenféle finomsággal. Már a tavasz közeledtével egyre több üres üveg sorakozik a polcainkon jelezve, hogy nemsokára újra meg lehet azokat tölteni.
„Végre!” – mondom a Kedvesnek, és odabújok hozzá. Az elmúlt hónapok kihívásokkal teltek. Elfáradtunk. Minden tekintetben. Most két és fél nap adatott, hogy kettesben legyünk, Istenre és egymásra figyeljünk. Pihenhetünk. Eljött a miidőnk!
Érezted már elveszettnek magad? Egy nehéz időszakban, amikor azon tűnődtél: „ISTEN! HOL VAGY?!”
Hogyan lehet képviselni, bemutatni Istent a művészeten keresztül? Lehet-e egyáltalán érvényesülni keresztényként a művészvilágban?
Beszélgetés Rakk Adrián fiatal képzőművésszel.
„Én már tudom, hogy Isten keze mindenhova eljut, és mindenhol meg tud szabadítani… Ha pedig megszabadultam, akkor Krisztus-követ vagyok. Nekem üzenetem van mások felé: VAN SZABADSÁG!”
A minap egy kedves ismerősömmel beszélgettem. Nehéz élethelyzetére való tekintettel megállapította: „Csodára várok.”
Az idei házasság hetének „EZERSZER IS IGEN!” a mottója. Első ránézésre talán egyszerű vagy túl általános kérdést feszeget ez az állítás.
„A példamutatás nagy felelősség. Boldog vagyok, hogy már számtalan gyermek életében tanúja lehettem Isten munkájának.”
A Schmidt házaspár két csodálatos srácukkal, Nándival és Matyival, Győrben élnek. Mindkét gyermekük koraszülöttként érkezett a világba: Nándi a harmincnegyedik, Matyi pedig a huszonnegyedik terhességi héten született.
Ezekben a hetekben sok családot érint a továbbtanulás kérdése. A leendő elsősök szülei iskolákat keresnek, tanító nénik és tanító bácsik iránt érdeklődnek.
