Hogyan lehet képviselni, bemutatni Istent a művészeten keresztül? Lehet-e egyáltalán érvényesülni keresztényként a művészvilágban?
Beszélgetés Rakk Adrián fiatal képzőművésszel.
„Én már tudom, hogy Isten keze mindenhova eljut, és mindenhol meg tud szabadítani… Ha pedig megszabadultam, akkor Krisztus-követ vagyok. Nekem üzenetem van mások felé: VAN SZABADSÁG!”
A minap egy kedves ismerősömmel beszélgettem. Nehéz élethelyzetére való tekintettel megállapította: „Csodára várok.”
Az idei házasság hetének „EZERSZER IS IGEN!” a mottója. Első ránézésre talán egyszerű vagy túl általános kérdést feszeget ez az állítás.
„A példamutatás nagy felelősség. Boldog vagyok, hogy már számtalan gyermek életében tanúja lehettem Isten munkájának.”
A Schmidt házaspár két csodálatos srácukkal, Nándival és Matyival, Győrben élnek. Mindkét gyermekük koraszülöttként érkezett a világba: Nándi a harmincnegyedik, Matyi pedig a huszonnegyedik terhességi héten született.
Ezekben a hetekben sok családot érint a továbbtanulás kérdése. A leendő elsősök szülei iskolákat keresnek, tanító nénik és tanító bácsik iránt érdeklődnek.
Január 11, a gyermekdiabétesz világnapja. Közel 100 éve, 1922 január 11-én egy halálos kórban, cukorbetegségben szenvedő kisfiú, Leonard Thompson kapott egy injekciót, ami megmentette az életét.
A Keresztény Iskolák Nemzetközi Szövetsége világszerte keresztény pedagógusokat támogat abban, hogy keresztény szemléletük mindinkább megjelenhessen tanításukban, és ezáltal Jézus Krisztushoz vezethessék a fiatalokat.
Felvetődhet bennünk a kérdés, hogy az előző részben említett irányzatokhoz és gyakorlatokhoz mi köze van a mi házasságunknak és annak értékéhez. Szerintem nagyon sok.
