Hitkérdések – KÖRKÉRDÉS

Elolvasási idő: 14 perc
Elolvasási idő: 14 perc
Világunkban manapság ritkán fordul elő, hogy az emberek fiatalon hoznak döntést Isten mellett, és ki is tartanak mellette. Ebben a cikkben olyan fiatal felnőttekkel készítettem interjút, akik így élik az életüket.

1. Hány éves vagy, mivel foglalkozol, mi a végzettséged, mit tanulsz, miért ezeket/ezt választottad? 

„Egy mikrohullámú eszközöket (telekommunikáció, távérzékelés stb.) fejlesztő cég űralkalmazások részlegén dolgozom mint villamosmérnök. Eredetileg a csillagászat érdekelt, de akkor úgy tudtam, hogy Magyarországon nem igazán lehet megélni belőle. Így találkoztam a BME-n az űrkutatócsoporttal és azokkal, akik a MASAT-ot csinálták. (Bár az utóbbi időben kezd jobban érdekelni a zenélés és a hangmérnöki dolgok.)”

Szűcs Péter, 30 (baptista)

 

„Földrajz, környezettan-természetismeret, biológia, tanári végzettségeim vannak. Jelenleg egy falusi iskolában dolgozom tanárként. A természettudományok mindig is nagyon érdekeltek, úgy érzem, jól bánok a gyerekekkel, így ezt a két dolgot ötvözve lettem tanár.”

 Ódor Noémi, 26 (római katolikus)

 

„Végzős hallgató vagyok kommunikáció és médiatudomány mesterképzésen a Budapest Corvinus Egyetemen. Az utolsó évemet egy ösztöndíj keretén belül külföldön töltöm, Brüsszelben. Az alapképzésemet követően Belgiumban egy évig gyakornok voltam egy emberi jogokkal foglalkozó világszervezetnél. Ezalatt jöttem rá, hogy mennyire izgalmas és sokszínű terület valójában a kommunikáció. Legutóbb az Európai Parlamentben dolgoztam egy brit képviselőnél, a Brexit óta azonban csak a tanulásra koncentrálok, valamint a francia és olasz nyelvtanulásra.”

Thamó Barbara, 25 (római katolikus)

 

„Villamosmérnöki diplomám van, de jelenleg a Timóteus Társaság nevű missziós szervezetnél dolgozom egyetemi szolgálatban. Azért választottam ezt, mert szeretném, hogy más emberek is megismerhessék a kereszténységet, és megerősödhessenek a hitükben, ahogy ez nekem megadatott.”

Horváth Győző, 25 (felekezetközi gyülekezet)

 

24 éves vagyok, és jelenleg pasztorálpszichológia szakirányon tanulok a Pünkösdi Teológiai Főiskolán Budapesten. Ezelőtt Pécsett tanultam, s végeztem a Közgazdasági karon. Az érettségi után mindenképpen gazdasági szakterületre akartam menni. Terveimet is eköré építettem ki, mikor Isten más irányba terelt, s így kerültem Budapestre.”

S. Nagy Daniella, 24 (baptista)

 

„Teológushallgató vagyok a Pünkösdi Teológiai Főiskolán. Reményeim szerint miután végzek, teológus lelkész szakirányú diplomát tarthatok a kezemben. Azért a lelkész szakirányt választottam, mert meggyőződésem, hogy erre hívott el Isten. Kicsi korom óta egyre jobban ez az irány felé terelődött az életem.”

Csonnó Roland, 25 (pünkösdi)

 

2. Hol hallottál a kereszténységről, volt bármilyen kötődésed a megtérésed előtt ezzel kapcsolatban?

„Szüleim keresztények, így már egészen kis koromtól fogva vittek a gyülekezetbe. Ott heti rendszerességgel hallhattam az örömhírről, ítéletről, Jézusról és a kereszténységgel kapcsolatos dolgokról.”

Szűcs Péter, 30 (baptista)

 

„Én már ebbe születtem bele, kiskoromtól fogva teljesen természetes dolog volt, hogy részt veszünk a szentmisén (azt meg is éljük!), ministrálás, hittanórák. Egyszóval a neveltetésemnek köszönhetem. A baráti köröm egy része is egyházi személy, a párom kántor. Tehát a kereszténység egész életemben végigkísér. A legemlékezetesebb pont az életemben ezzel kapcsolatban az volt, amikor az egyház tanítását és a természettudományok jelenlegi álláspontját egységesítettem magamban, rájöttem, hogy az egyik nem zárja ki a másikat.”

Ódor Noémi, 26, (római katolikus)

 

„Az első egyetemi félévem során találkoztam a Fiatalok az Élet Küszöbén (FÉK) diákszervezettel, akik által megismertem az evangéliumot. Előtte nem igazán hallottam a kereszténység lényegéről. Hallásból ismertem csak, és úgy tekintettem rá, mint egy vallás a sok közül. Európaiként végül is a kultúránk része, hogy keresztények vagyunk. Noha Istenben mindig is hittem, nem volt kapcsolatom vele, nem tudtam, hogy ki ő, de valahol titokban mindig reméltem, hogy egyszer megismerhetem. Egyszer elővettem egy régi családi Bibliát, abban reménykedve, hogy meg fogom érteni, miről is szól a kereszténység. Persze az első oldalon kezdtem neki, és mondanom sem kell, hogy nem jutottam vele sokáig.

Thamó Barbara, 25 (római katolikus)

 

„Gyerekkoromban jártam anyával katolikus misékre, hittanórákra, szóval ismertem a kereszténységet.”

Horváth Győző, 25 (felekezetközi gyülekezet)

 

„Kiskoromban a heti rendszerességű templomba járásokon és hittanórákon kívül nagyon nem volt kapcsolatom a kereszténységgel. Viszont iskolaváltás következtében megismertem egy lányt, akivel már lassan 12 éve barátnők vagyunk. Mondta, hogy keresztény, de sosem próbálta »lenyomni« a torkomon az evangéliumot. A különböző élethelyzetekre adott megnyilvánulásai, a feltétel nélküli szeretete, megbízhatósága, és a már akkori bölcs gondolatai lévén »más« volt, mint a körülöttem lévők. Tulajdonképpen én voltam az, aki hosszú évek múltán érdeklődni kezdtem, hogy mi van nála és a családjánál, ami nálam nincs.”

S. Nagy Daniella, 24 (baptista)

 

„Születésem óta van egy szívrendellenességem, így én a vér szerinti családomhoz nem mehettem haza. Ötéves koromban befogadott egy keresztény család, akik saját gyermekükként nevelnek. Én is így tekintek rájuk, mint édes szüleimre és édes testvéreimre. Így ismerkedtem meg a kereszténységgel.”

Csonnó Roland, 25 (pünkösdi)

 

3. Miért döntöttél úgy, hogy Istent választod? 

„Bár nagyon fiatalon hallottam az evangéliumról, és hittem Isten létezésében, de ez az egész távoli volt. Egyszerűen nem ismertem személyesen Istent, nem adtam át neki az életem, hanem a magam ura akartam lenni. A Szent Szellem meggyőzött, hogy szükségem van a kegyelemre, mert nem tudom magamat elfogadhatóvá tenni Isten számára. Jézus elvitte helyettem a balhét, hogy örökké Istennel élhessek majd a földi élet után. Ebben találtam meg az élet értelmét, és döntöttem Isten mellett.”

Szűcs Péter, 30 (baptista)

 

„Isten az, aki értelmet ad mindennek. Nála választ kapunk mindenre (ha nem is azonnal, vagy a földi életünkben, de kapunk).”

Ódor Noémi, 26 (római katolikus)

 

„Isten létezése soha nem volt kérdéses a számomra, és ahogy elballagtam a középiskolából, úgy egyre inkább erősödött bennem a vágy, hogy megismerjem Istent. Kívülről ugyan úgy tűnhetett, hogy mindenem megvan ahhoz, hogy boldog legyek, és mégis egy szűnni nem akaró ürességet éreztem. Mivel nem voltak keresztény ismerőseim, így fogalmam sem volt arról, hogy az ő életük más lehet, mint a többieké. Elkezdtem keresni Istent a buddhizmusban, a hinduizmusban és az iszlámban is. Azonban csak néma isteneket találtam, akiknek a történetük még csak nem is tűnik logikusnak. Amikor életemben először megtért hívőkkel találkoztam a FÉK által, teljesen megdöbbentem, hogy mennyire más az életük. Elmondták, hogy Isten személyes kapcsolatra teremtette az embert, és hogy ő szeretné, ha az életünkbe behívnánk őt.

Az evangéliumot hallgatva szinte minden miértre választ találtam.

Isten akkor és ott szólt hozzám. Azonban azt is tudtam, hogy ha döntést hozok, onnan nincsen visszaút. Megértettem a súlyát, és több hónapos kutatásba kezdtem. Mindent tudni akartam a kereszténységről, és én magam is meg akartam bizonyosodni arról, hogy ha meghozom a döntést, akkor amellett életem végig ki fogok tudni tartani. Végül eljutottam arra a pontra, hogy imádkoznom kell, és ha a keresztény Isten tényleg létezik, akkor válaszolni fog. És válaszolt. Halkan, de biztosan. A legcsodálatosabb ajándék, amit valaha kaptam az életemben, az az ő kegyelme.”

Thamó Barbara, 25 (római katolikus)

 

„Nem tudnék mondani olyan pontot, amikor döntést hoztam. Az esetemben ez egy hosszabb folyamat volt. Egyszerűen csak minél többet ismertem meg a kereszténységből, annál inkább megbizonyosodtam róla, hogy ez bizony igaz.”

Horváth Győző, 25 (felekezetközi gyülekezet)

 

„Ráébredtem, hogy Isten nélkül üres a szívem, és az emberi gyarlóságaimat nézve szükségem van Isten kegyelmére. Másrészt át kell adnom a kormányt Istennek, hogy ő vezessen helyettem, mert én csak bajt okoznék.”

S. Nagy Daniella, 24 (baptista)

 

„Azért, mert rájöttem: azért élek, mert Isten engem választott.”

Csonnó Roland, 25 (pünkösdi)

 

4. Miért fontos neked a hit? 

„Szeretnék Istennek tetsző életet élni, hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni. Talán nem eredményez az Istenben való hit mindig nagy sikereket, viszont ezen keresztül lép be Isten az életembe, és formál át, amíg találkozom vele.”

Szűcs Péter, 30 (baptista)

 

„Ha nem lenne hitünk, mégis mi értelme lenne az életünknek? A jó dolgok történéseinél mégis kinek adnánk hálát? Nehéz helyzetekben mégis kihez fordulnánk és kit dicsőítenénk?”

Ódor Noémi, 26 (római katolikus)

 

„Isten szeretete az életemben annyira nyilvánvaló, olyan csoda, amelyről a legtitkosabb álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha megtapasztalhatom. Számomra ő a mindenség, aki megtart, aki tanít, aki terel, aki segít, aki vigasztal, aki formál, aki felemel. Nekem ő az örömöm, és a vele való kapcsolatom a legbecsesebb ajándékom. Isten és a vele való kapcsolatom az életem alapja. Igazából mióta megbizonyosodtam Istenről, már nem is tudom elképzelni, milyen lehet nélküle. A hit az, ami átsegít a nehéz helyzeteken. A hit számomra értelmet ad annak,  hogy miért érdemes jónak, becsületesnek, segítőkésznek, kedvesnek, őszintének, szelídnek és lelkiismeretesnek lenni egy olyan világban, ahol ezek többnyire csak megjátszott értékek.”

Thamó Barbara, 25 (római katolikus)

 

„Egy stabil alapot jelent a mai hangos és rohanó világban. Tudom, hogy a bennem lévő űrt csak Isten töltheti be, és a vele való szeretetkapcsolat szabaddá tesz a világ többi dolgainak hajszolásától.”

Horváth Győző, 25 (felekezetközi gyülekezet)

 

„Mikor a megtérésem körül jártam, realizáltam, hogy Isten nélkül a sötétben bolyonganék és folyton csak zsákutcában kötnék ki, vele viszont egyenesen haladhatok a kikövezett és kivilágított úton, s nekem csak engedelmeskednem és hinnem kell neki. Ez az élő hit azért fontos, mert megerősítést, bátorságot és bizalmat ad.”

S. Nagy Daniella, 24 (baptista)

 

„A lehetőségek tárházát nyitja meg előttem/előttünk. Vannak dolgok, történések az életünkben, amelyekre nem tudunk hatást gyakorolni, de mikor igaz szívvel és hittel Isten elé megyünk, hatalmas erők tudnak megmozdulni. Ezt már tapasztaltam többször is az életemben.”

Csonnó Roland, 25 (pünkösdi)

 

5. Szerinted a mai világban hogyan lehet megszólítani a fiatalokat a kereszténység üzenetével? 

„Én is keresem rá a választ. Szerintem először is kapcsolatokat kell építeni, amihez nekünk, keresztényeknek ki kell lépnünk a komfortzónánkból. Meghallgatni a fiatalokat, Istentől pedig bölcsességet kérni és hidakat építeni.”

Szűcs Péter, 30 (baptista)

 

„Szerintem a közösségi média nagyon jó lehetőséget biztosít erre. Pár példa, akik szerintem nagyon jól csinálják ezt: Hodász András atya a Papifrankóval, Fábry Kornél atya a Misevloggal, Bese Gergő atya és a 777blog.hu.”

Ódor Noémi, 26 (római katolikus)

 

„Szerintem azzal, ha hiteles keresztény életet élünk. Fel kell vállalnunk a hitünket, és őszintének lenni ezzel kapcsolatban, még akkor is, ha ez sokszor kényelmetlen. Persze erre nincsen egy biztosan működő, kipróbált recept, így a legfontosabb talán, hogy kapcsolatban legyünk Istennel, hogy imádkozzunk értük! Bármilyen módszert is választunk, szerintem fontos, hogy szeretettel és türelemmel forduljunk feléjük, nyitottak legyünk, és minden esetben tiszteljük őket. Nem mindenki nyitott Istenre fiatalon, és ezt el kell fogadnunk.”

Thamó Barbara, 25 (római katolikus)

 

„Nagyon jó lenne, ha tudnám a választ erre a kérdésre. Szerintem információ közlésével nehéz felkelteni a fiatalok érdeklődését a kereszténységgel kapcsolatban. Viszont nagyon sok kérdés van az életben, amelyekre minden fiatal keresi a választ. Ezekre a kérdésekre keresztényként a véleményünket kifejtve felkelthetjük az érdeklődésüket, ha meglátják, hogy logikus, amit mondunk.”

Horváth Győző, 25 (felekezetközi gyülekezet)

 

„Egyfelől azt gondolom, hogy minél kreatívabb módon, a modern technológia adta előnyöket kihasználva lehetne elérni, akár online platformon a fiatalokat. Másfelől pedig legyünk bátrak, és ne féljünk kiállni a hitünkért!”

S. Nagy Daniella, 24 (baptista)

 

„Szerintem a saját megváltozott, hiteles életünk a legjobb megszólító eszköz.”

Csonnó Roland, 25 (pünkösdi)

 

6. Mit tanácsolnál egy fiatal felnőttnek, aki odamenne hozzád, hogy gondolkozik ezen a döntésen? Miért válassza Istent a világgal szemben? 

„Megkérdezném, miért gondolkodik ezen, és hogy jutott erre a pontra. Utána talán lenne olyan pont, amihez kapcsolódhatnék, és Isten elvezethetné rajtam keresztül a megtéréshez. A világ nem tudja betölteni azt az Isten alakú űrt, ami ott van minden emberben, egyedül csak Isten. A világ csak korlátos ideig létezik, és amit kínálni tud, az is korlátos, viszont Isten örökkévaló. Azért is válassza Istent már ebben a földi életben, mert nincs utána második esély, hanem ahogy itthagyta ezt az életet, az lesz a végleges állapota: vagy Istennel lesz örökké, vagy Isten nélkül.”

Szűcs Péter, 30 (baptista)

 

„Ha gondolkodik ezen a döntésen, akkor szerintem már meg is van a válasz arra, hogy hogyan éljen. Ott vannak a válaszok Istennél, csak ki kell nyitnia a szívét. Isten megsegít minket a nehéz időkben. Ha őszintén kinyitja a szívét Isten felé, teljesen megváltozik az élete (jó irányba). Fontos, hogy ezzel kapcsolatban egy támogató közeg, társaság is segítse.”

Ódor Noémi, 26 (római katolikus)

 

„Én azt tanácsolnám, hogy őszintén imádkozzon Istenhez, és várja türelemmel a válaszát! Ezenkívül elhívnám Istentiszteleti alkalmakra és gyülekezeti programokra.”

Thamó Barbara, 25 (római katolikus)

 

„Azért, mert bármit tud is ajánlani a világ, az nem fogja boldoggá tenni. Isten viszont a legmélyebb vágyainkat is betölti függetlenül az élethelyzetünktől.”

Horváth Győző, 25 (felekezetközi gyülekezet)

 

„Ha Isten nélkül építjük fel az életünket, az olyan, mint a homokvár, ami könnyedén összedőlhet. Istennel viszont sziklára építhetünk, ha ő az értékrendünk alapja. És Isten nem néma, hanem élő kapcsolatunk lehet vele, akihez bátran jöhetünk bármikor bármivel kapcsolatban úgy, ahogy vagyunk.”

S. Nagy Daniella, 24 (baptista)

 

„Isten nem reklámügynököknek hívott el bennünket, hanem tanúknak. Talán azt tudnám neki tanácsolni, hogy 100%-ban a saját, jól átgondolt döntése legyen. Ne külső ráhatás, ne érzelmi alapú döntés, lelkesedés, fellángolás, hanem felelősségteljes legyen.”

Csonnó Roland, 25 (pünkösdi)

 

  1. 10. 04.

Borbély Enikő

 

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp