TÉTELMONDAT
Jézus nem kis (12 fő) és nem is közepes (72 fő) tanítványi csoport megszervezését és működtetését tartotta fő küldetésének. Ő azt úgy értelmezte, amely egész Izraelhez szól: az egész népnek kell megértenie Isten országát, annak valóságát, működését, hogy képes legyen abban élni.
Megtévesztő lehet Jézus szolgálatában, hogy tanítványaival – a szűk körű és kicsit tágabb körű csoporttal – szorosan együttműködött.
Már-már gyülekezetnek mondható körök ezek, ami miatt úgy tűnik, mintha őket tartotta volna fő feladatának. De meg kell értenünk, hogy nem azért járta be a falvakat és városokat, hogy csupán tanítványi csoportját bővítse.
Jézus célja mindig az volt, mindig is abban gondolkodott, hogy egész Izraelt vezesse vissza Istenhez, és ne csupán egy szűk réteget, egy csoportot terelgessen. Kis csoportja, a tanítványai meg is tanulták tőle, és ebben a vagyonukból is segítették. Lukács evangélista feljegyzéséből egyértelműen ki is derül ez: „Ezután városról városra és faluról falura járt, és hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit magdalainak neveztek, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Kúzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsanna, de sok más asszony is, akik vagyonukból támogatták őket.” (Lukács 8,1–3)
Mondhatja valaki, hogy Jézus azért gyakorolta így, mert ő vándor rabbi, vándortanító volt. Persze, így igaz. De azért választotta ezt a gyakorlatot, mert ő egész Izraelt akarta az Atyához összegyűjteni. Saját maga mondja: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a kotlós a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok!” (Lukács 13,34)
Alapvetően egész Izrael tanítójának – a falvak és a városok rabbijának – tartotta magát, és csak azon belül a tanítványai mesterének. Így járta Galilea, Szamária és Júdea településeit.
És ha Jézus nem vándor rabbi, hanem egy faluban vagy városban élő rabbi lett volna, bizonyos, hogy akkor is az egész falu, az egész város rabbijának tartotta volna magát – és persze szolgált volna a szombati zsinagógai istentiszteleten is.
Ha Jézus ma gyülekezeti lelkipásztor lenne, vajon nem azt gondolná természetesnek, hogy ő az egész falu vagy a város lelkipásztora, akinek még gyülekezete is van?
Én örülök, hogy Pestszentimre lelkésze lehetek, akinek még gyülekezete is van!
Háló Gyula
Fotók: rachelwisniewski.com
