
Hivatás, elhívás
– avagy példák arra nézve, hogy hogyan lehet másokért élni itt és most, egyházunk keretei között, a szociális munkában.

– avagy példák arra nézve, hogy hogyan lehet másokért élni itt és most, egyházunk keretei között, a szociális munkában.

Várni sose könnyű. Egy sorsdöntő válaszra várni még nehezebb. Tehetetlenül görgetni a napokat abban a reményben, hogy az a válasz végre felszabadít a jelen nyomása alól…

„Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat.” (Hóseás 2,21–22)

Gondoltuk volna, hogy számos magyar testvérünk dolgozik, szolgál nap mint nap azért, hogy a világ minden tájára eljusson Jézus Krisztus evangéliuma?

„Azután Hágár így nevezte az Urat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott.” (1Mózes 16,13)

Johanna hivatását tekintve szülésznő a dombóvári kórházban, emellett pedig néhány éve belevágott a saját kreatív vállalkozásába is, melyet férjével közösen menedzselnek.

„Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.” (János 1,12)

„ELJÖTT”. Ez már nem adventi gondolat, ez a beteljesedés. Sokszor szinte hihetetlen, hogy bekövetkezik. Átéltük talán már, hogy valamiért imádkozunk, mert nagyon szeretnénk, ha megkapnánk, de amikor ez megtörténik, alig hisszük el.

Kezdjük egy idézettel: „A kritikus pillanatokban hozott döntéseink segítenek bennünket formálni, másokat pedig informálni arról, kik is vagyunk.” (John Maxwell)

A legtöbb embernek a karácsony a szeretet és az öröm ünnepe, az év legszebb időszaka. Mások fájdalommal terheltek, számukra ezek a napok a legnehezebbek.