Gyógyulás, mert szeretem őket

Elolvasási idő: 9 perc
Elolvasási idő: 9 perc
Az egyik lányommal többször előfordult, hogy estére csak úgy hőemelkedése lett. Emiatt aztán másnap orvos, az ismert gyógyszerek, kimaradás az iskolából és többletteher a családnak.

Egy újabb ilyen este azt javasoltam, hogy mi lenne, ha imádkoznánk, hogy ahogyan ez hamar megjelent, hamar menjen is el. Reggelre nem javult, s futottuk a szokásos köröket. Pár hét múlva ugyanez – szintén eredmény nélkül. Talán a negyediknél, este újból nekifutottunk, és reggelre szinte teljesen elmúlt, talán minimális orrfolyás maradt. Onnantól kezdve pedig soha többé nem volt ilyen hirtelen, a semmiből érkező hőemelkedés. Ez az eset is megerősítette azt az irányt, ami a gyógyulással kapcsolatban – sok mindent látva – kialakult. Jöjjön ezzel kapcsolatban néhány felvetés és konkrét eset is.

Összetett kérdés

A gyógyulás témaköre összetett, és sokféle teológiai, megközelítési és átélési szempont hat ránk, siker és kudarc vegyesen. Majdnem minden példára van ellenpélda, érvre ellenérv, igére másik ige. Két alapvető szemponttal találkozunk. Az egyik szerint imádkozunk a betegekért, aztán majd Isten eldönti, hogy meggyógyítja-e őket. A másik szerint Isten szeretné a gyógyulásokat, csak nem mindig jön össze. A haszontalan vita felesleges, ugyanakkor vannak olyan rögzített pontok – úgy a Bibliában, mint bennünk –, melyeket egyszerűen nem lehet kikerülni.

Aztán ki-ki eldönti, hogy mit kezd velük, de az élet általában egyszerűbb, mint gondolnánk.

A százalékok

Matekból és magyarból aránylag jó voltam, és ez kihat a bibliaolvasásomra is, és általam nagyon tisztelt bibliatanítóknál is láttam már ilyen megközelítést. Ezek pedig az arányok. Hogy mi, mikor, hányszor van említve. Például amikor le van írva az, hogy „Isten akarata…, Isten akarja…”. Mert ugye nem mindig könnyű eldönteni, hogy ő mit is szeretne, de megkönnyíti a dolgunkat az a néhány igehely, ahol ki is van mondva, hogy mi az. Vagy a „mindig…” említése. Az is segít, mert azokat mindig jó tenni.

Ha a gyógyulást nézzük, akkor nagyon nagy százalékban fordul elő ilyen történet Jézus életében és az apostoloknál is. János tudatja, hogy sok történet nincs feljegyezve, így pluszfontosságot kapnak azok, melyeket megörökítettek. Állítólag az evangéliumok kétharmada gyógyítási eset. Miért ilyen sok? Isten Fia egyszer jött a földre, és korlátozott ideig szolgált, s annak is csak egy része lett rögzítve. Nagyon oda kellett figyelni az arányokra, hogy mi az, ami az Atyának fontos. Érdekes, hogy nemcsak Jézus gyógyított sokat, de ez lényeges része volt a tanítványok kiküldésének, majd az összes evangélium vége – közvetlenül vagy közvetetten – említést tesz róla. Megint az arányok. És itt most arról beszélek, amikor egy tanítvány (mi) nagyon szeretné követni a Mestert, és figyeli, hogy mit tesz, mik az ő szempontjai, mert az lesz az övé is.

Proklamáció és demonstráció

Valaki úgy fogalmazta meg, hogy anno az Örömhír hirdetésekor a proklamáció és a demonstráció kéz a kézben járt.

„Ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek!”

Abban megegyezhetünk, hogy könnyebb a proklamáció, mint a demonstráció. Mármint nálunk. Mert a Mesternek ugyanolyan könnyű volt kimondani a bűnbocsánatot, mint azt, hogy járjon a gutaütött.

Ma is, vagy csak akkor?

Kétféle szélső szempont mozog köztünk az idők tekintetében is. Az egyik szerint a gyógyulás akkor volt így aktív, és ez az időszak lezárult. A másik szerint mindez ma is elérhető. Idevág egy idézet: „Nem az indokokat keresem, hogy miért marad beteg valaki, hanem az erőt, mely által meggyógyulhat.” Ez egy irány.

Az ösztönös reakció

Függetlenül a teológiánktól, ha beteg lesz egy szerettünk, barátunk, testvérünk, akkor a gyógyulásáért imádkozunk, mert Isten jó. Isten a szeretet, és Jézus gyógyításai ezt igazolták, mivel megszüntette a beteg fájdalmait és szenvedését. Ezt várjuk tőle ma is.

Rossz modellek

Sokakat visszatart, ha rossz példát látott. Ilyen lehet, ha imádkoztunk valakiért, és mégis meghalt.

Ha bűntudatot kelt valaki, hogy te vagy a hibás, vagy nincs hited, ha nem gyógyulsz meg.

Bármilyen erőltetés manipulálás – ami borzalmas. Ha felsültünk már emiatt. Ha szeretet nélkül láttunk gyógyítással foglalkozni stb.

Félelem vagy kockáztatás

Ha valakinek rossz emléke van, vagy tart valamitől, akkor az érthetően el sem indul ebbe az irányba, kockáztatni pedig végképp nem fog. Ha viszont valaki úgy érzi, hogy ebben a bankban óriási számla van megnyitva a nevünkre, az nekiindul a harcostársaival, de egyedül is, hogy átvágja magát a fosztogató bandákon, akik a városnak eme részén garázdálkodnak, és vállalva az esetleges sérüléseket is bemegy az épületbe, és kivesz annyit, amennyit csak lehet.

Geronimo, a kis sün kevés dologra volt képes, minden játékban hátul végzett. Ám amikor kis barátja, a nyuszi súlyos beteg lett, elindult a hegyre, ahol a gyógyító bogyót termő bokor volt. Már sötétben ért oda, vihar kerekedett, süvített a szél, árnyak, hangok, zörejek, félelmetes hangulat – de ő elszántan ment tovább a barátja miatt. Végül megtalálta, s még pont egy szem volt rajta, amit a legmélyebb zsebébe tett, majd ugyanez az út lefelé. Hazaért, odaadta, s a nyuszi meggyógyult.

A megváltás

Ez a legzavaróbb, mert a legfájdalmasabb. Ám ez az alapja is. Az én egyszerű, átlagos, gyülekezeti tagként folytatott olvasatom szerint Jézus nemcsak az összes bűnt, de az összes betegséget is magára vette. Ha ez így van, akkor, amiként bármelyik bűnös bármelyik bűnét (rendben, azt nem) megbocsáthatja, úgy bármelyik beteg bármelyik betegsége is meggyógyulhat. Ha valaki nem így gondolja, semmi gond, szabadság van. Ha így gondolod, akkor viszont ez nem hagy nyugodni. Ahogy egy evangélistát sem, a potenciális megbocsáthatók megmentése. A megváltás a hitünk közepe. Ami itt történt, az nem változtatható meg, az kiemelten fontos.

Irány és nem állapot

Ez akkor elindít egy irányba, melynek sokféle állapota van. Hamar rájössz arra, hogy ide jókora elszántság kell, mert valakik nagyon nem szeretnék, ha rájönnél, mi van a bankban, s ha eljutnál oda, s kivennéd. Valós harc, valós gyógyító erőért. A Lukács 5,17 utolsó mondata vonzókörében.

Ajándék

Van, amikor a gyógyulás a hit ajándékaként érkezik.

Megtérésem után felhívtam a legelső kórházat a telefonkönyvből, és elmentem oda betegszállítónak. Úgy gondoltam, hogy a kereszténység a szeretet vallása, és akkor én most elmegyek azt megélni. Nagyon sokszor kellett erős fertőtlenítővel kezet mosni, mert mi (ilyen dolgozók) hoztuk fel az ebédes kocsit, de vittük le a halottakat is, meg segítettünk az ápolónőknek tisztába tenni a magatehetetlen agyvérzéseseket. Egyszer aztán ekcémás lettem. Több helyen, centis nagyságban kinyílt a bőr a kezeimen. Nem gyógyította semmi, pedig még Ausztriában is kerestem rá krémet. Nagyon csípte a fertőtlenítő, de a munkámból adódóan muszáj volt kezet mosnom. Aztán egyszer a vacsorához vittem és osztottam ki a folyadékot, amikor a 210-es szoba előtt lehajoltam a tejeskannáért. Abban a pillanatban tudtam, hogy meggyógyult a kezem. Egy pillanat műve volt. Felegyenesedtem, és onnantól kezdve befejezett tényként mondtam, hogy meggyógyult a kezem. Úgy két hét alatt a valóság igazodott a hitemhez, és fokozatosan megtisztult a kezem. Ezt ott és akkor kaptam. Semmit sem tettem érte, ajándék volt. Van ilyen is. Az irányt viszont megerősítette bennem.

Szeretem őket

Visszatérve a címhez, szeretem a beteg embertársaimat, és szeretnék nekik segíteni. Ha elérhető a gyógyítás ereje, akkor várom, remélem, keresem és kutatom, hogy átjöjjön ide, a mai magyar valóságba. Ez biztos olyan, ami miatt sóvárogva várják a mi megjelenésünket. Teológus imakörtársunk egy kis faluba volt beosztva. Egyszer imát kért Erzsike néniért, aki előrehaladott rákos volt. Imádkoztunk, majd ő elment hozzá, és imádkozott vele. Erzsike néni (talán másnap) felkelt, és kimeszelte a házát. Ez is erősítette bennem az irányt.

Szeretem Őt

És jöjjön a (számomra) legerősebb érv. Ha tényleg a Megváltóm magára vette az összes betegséget, és elszenvedte azokat, akkor szeretnék mindent megtenni azért, hogy ez minél többször megtörténjen, s ne hiába szenvedett volt. Az az én viszontszeretetem iránta, hogy örömet szerzek neki azzal, hogy mozgósítom a hitemet, s ha meggyógyul valaki, akkor azért az illetőért volt értelme szenvednie. De ez nem kényszer, nincs bűntudatom, van, hogy nem foglalkozom vele, érzéketlen vagyok, meg persze sokszor fáradt. De ez az irányom. Szabadon.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp