A senki fia
Toporogva állt az ékszerbolt ajtaja előtt, s nem tudta eldönteni, hogy belépjen-e rajta vagy sem. Az idegen helyzetek mindig kikészítik, és most sem biztos abban, hogy jó döntést hozott.
Toporogva állt az ékszerbolt ajtaja előtt, s nem tudta eldönteni, hogy belépjen-e rajta vagy sem. Az idegen helyzetek mindig kikészítik, és most sem biztos abban, hogy jó döntést hozott.
Gőci Sámuelt nem olyan fából faragták, mint aki megijed a saját árnyékától. Őt bizony nem olyan fából faragták. Bátorságáról nem egy esetben tanúbizonyságot is tett, amikor az életét is kockára téve megmentette az arra rászorulókat.
Van, hogy csak egy bizonyos pontig kísérhetsz el valakit. Szeretnél dönteni helyette, de tisztában vagy vele, hogy nem lehetséges. Kényszerpályára állsz s csak várod, hogy beteljesedjen az, ami úgyis meg fog történni.
„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” (Jeremiás 29,11)
Ami a lényem legbelső részét illeti, szeretem Isten törvényét. Azonban látok egy másik törvényt, amely a régi, emberi természetemben működik (Róma 7,22–23)
Nem tudom, ki hogyan képzeli el a misszionáriusok életét, de hadd hozzak most egy kis ízelítőt abból, ahogyan mi tapasztaltuk a dolgokat!
“Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek.” Márk 11:24
„Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna?” (Máté 25,37–38)
Csendes, nyugalmas kis falu volt az, ahova 2007-ben költöztünk. Napközben az emberek gyakran kiültek sziesztázni a lócára, beszélgetni, híreket cserélni vagy csak egyszerűen azért, hogy egy kicsit megpihenjenek.
Amikor először jött hozzánk koldulni, még nagyon fiatalnak láttam, körülbelül tizenhat évesnek, szinte még gyerek volt.