• Rólunk
  • Kapcsolat
  • En

Házicsoport extrákkal

Elolvasási idő: 3 perc
Elolvasási idő: 3 perc
Tegnap a házi csoportunkban az Apostolok cselekedeteinek 9. részét tanulmányoztuk.

Barnabás személyisége mindannyiunkat megragadott, ahogy Pál mellé állva bátorította őt, és bizonyságot tett a tanítványoknak arról, hogy milyen változást látott meg benne.

„Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték el, hogy tanítvány. Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, beszélt is vele, és milyen bátran szólt Damaszkuszban Jézus nevében. Ettől fogva velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, nyíltan szólt az Úr nevében.” (Apostolok cselekedetei 9,26–27)

Barnabás látott és hitt. Ez a hit pedig bátorrá tette őt, és cselekedetekre sarkallta.

Olyan tettekre, amelyek rejtettek magukban kockázatot, de mégis legyőzve félelmeit, meglátva Pálban Isten Lelkének munkáját és az abban rejlő erőt, lehetőségeket, meg merte tenni az első lépést, és összekötővé tudott válni Pál és a tanítványok között.

Ezután arról beszélgettünk, hogy vajon mások hogyan látnak minket, és egy hirtelen ötlettől vezérelve azt találtuk ki, hogy mindenki írjon mindenkiről egy pár soros pozitív jellemzést, amit szeret a másikban, és ami inspirálja őt.

A kísérlet számomra megdöbbentő volt, mert mindannyiunknál egyértelműen kiábrázolódott az, hogy amit mi személyesen a legnagyobb hiányosságunknak élünk meg, vagy amivel rendszeres harcaink vannak,

azt mások pont az erősségeinkként tapasztalják meg.

Az ördög eszközei mit sem változtak: ahogy megpróbálta megakadályozni, hogy Pál kiteljesedhessen Krisztusban nyert új identitásában azáltal, hogy kirekesztetté tette, így próbálja meg a bennünk lévő kincseket is a legnagyobb hiányosságunkká felnagyítani.

Milyen jó, hogy Pálnak volt egy Barnabása, aki felismerte benne Isten Lelkének munkáját, és bizalmat szavazott neki!

Milyen jó, hogy nekem is vannak „Barnabásaim”, és én magam is lehetek „Barnabása” valakinek!

Nagyon sokszor csak ennyi kell!

Felismerni a kincset, bizalmat szavazni és bátorítani. Összekötni, kapcsolatot építeni. Mindezt a szeretet jegyében.

Ezért arra bátorítalak titeket, hogy mondjátok el annak a személynek, ha Isten rajta keresztül vitt végbe bennetek valamit. Mondd ki, hogy szereted és hálás vagy azokért az ajándékokért, amiket Isten őbelé helyezett! Mutass rá az erősségeire, és bátorítsd abban, hogy használja azokat! Fedezzétek fel együtt, hogyan munkálkodik benne és rajta keresztül az Isten, és segítsd, hogy meg tudja tagadni az ördög vádlását, amivel el akarja oltani az Isten szent tüzét!

A kimondott szónak ereje van, ezért tehát:

„Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a megroskadt térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek!” (Ézsaiás 35,3–4a)

Személy szerint én egészen pontosan így éltem meg a tegnap estét, és hiszem, hogy nemcsak én, hanem mindannyian, akik ott voltunk: ott voltak a „Barnabásaim”, és én is „Barnabásként” lehettem jelen.

 

 

Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp