Mert letekintett az Úr a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre, hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket.” (Zsoltárok 102,18–21)
Istenem!
Egy hideg, erős szelet, romboló viharokat tapasztalva láthatunk lomokat, szeméthalmokat, amelyeket szétfúj a szél. Ilyenek a reménytelen emberek, akiknek nincs békességük. Megoldást keresnek az életükben, de nem találnak. Köszönöm, hogy feléjük is kimutatod a segítséged.
Ahogy a borongós felhő mellől kibújik a napsütés, úgy fordulsz a gyámoltalanok felé. Uram, kik a gyámoltalanok? Öregek, csecsemők, támasz, segítség nélkül élő emberek, akik nem képesek maguknak segíteni. Köszönöm segítséged a tehetetlen, gyámoltalan, elhagyatott személyek felé is.
Köszönöm, hogy mindenkinek adsz reményt és megoldást az életükbe.
Szeretnénk leírni gondviselésed, hogy arról a következő nemzedék is tudjon. Leírni, hogy meghallgattad imádságainkat, és pozitív változást adtál életünkbe, és megszabadítod azokat, akik a bűn fogságában élnek.
Dicsérlek, mert veled biztonságban élhetek. Köszönöm, hogy minden panaszt meghallgatsz, és jó irányba tanácsolod a kétkedőket. Köszönöm, hogy te ugyanaz maradsz, és nem változol meg. Szeretném mindenkor hirdetni szeretetedet és azt, hogy miért jó benned megbízni.
Ámen.
Majnár Zsolt
