Sokan mondják ránk, keresztényekre, hogy szerencsétlenek vagyunk, hogy azok az emberek menekülnek a valláshoz, akik minden területen kudarcot vallottak és képtelenek a saját életüket irányítani.
Tegnap a házi csoportunkban az Apostolok cselekedeteinek 9. részét tanulmányoztuk.
A mai napon János evangéliumának 6. fejezetét olvastam, ami az 5000 ember megvendégelésével kezdődik. 5000 éhes ember.
2019. február hónap 8. napja. Élményekkel tele érkeztünk haza kisfiam bölcsődei farsangi ünnepségéről. Sok munkaórámba került a jelmez elkészítése, és nem is lett túl szép a végeredmény, de a fiam örömtől csillogó szeme meggyőzött arról, hogy a legtökéletesebb csigajelmezt alkottam meg.
„Ha a királynő boldog, az egész birodalomban boldogság van.” Sokáig teljes egészében tudtam azonosulni ezzel az elképzeléssel. Mert az anya az, aki mindenről tud: az elveszett fél pár zokni fellelési helyétől a gyermekek aktuális szerelmi életén át egészen a befizetésre váró csekkek határidejéig.
„Na, még egyet!” – mondta elfúló hangon, majd minden maradék erejét összeszedve felült az ágyon és olyan erővel ölelt magához, amennyire csak erőtlen karjai lehetővé tették.
Tegnap egy előadáson vettem részt, amelyen konstatáltam, hogy én mint keresztény deviáns vagyok.
Gyakorló szülőként tapasztalatból tudom, hogy az ősz beköszöntével nemcsak ezen évszak káprázatos színvilágával, hanem a SÁR minden árnyalatával is találkozni fogok.
