A keresztény képviselőnőt uszítással és diszkriminációval vádolják, pere a vallásszabadság és a szólásszabadság próbája. Päivi Räsänennel beszélgetek.
Kedves Päivi! Kérem, mutatkozzon be röviden az Igeidők Magazin olvasóinak!
A Helsinki Egyetemen voltam orvostanhallgató, 1984-ben diplomáztam. 1995-ig orvosként praktizáltam, amikor is megválasztottak a finn parlament képviselőjének.
A hit az életem alapja.
A kereszténydemokrata párt tagja lettem, mert ők az emberi méltóságot különleges módon értelmezik. Az egyetemi éveim alatt a diákok közti misszió vezetője voltam. Ajtóról ajtóra jártunk, úgy beszéltünk Jézusról az egyetemistáknak. Nyaranként külföldön szervezett missziós utakon vettem részt. A férjem Niilo Räsänen, a teológia doktora, a Finn Evangélikus Missziói Főiskola igazgatója. Öt felnőtt gyermekünk és tíz unokánk van.
1993-ban megválasztottak Riihimäki város képviselő-testületébe, majd 1995-ben parlamenti képviselő lettem. 2011 júniusától 2015-ig a finn belügyminiszteri tisztséget láttam el. Miniszterként felelős voltam az ország belbiztonságáért, a bevándorlásért és az egyházi ügyekért is. Most a keresztény demokraták parlamenti csoportjának vagyok az elnöke. 2014 és 2015 között a pártunk, a Finn Kereszténydemokrata Párt elnöke voltam. Jelenleg a helyi egyháztanács tagja vagyok. Most februárban pedig megválasztottak a megyei tanácsnál a jóléti szolgáltatások ellátására.
A legfőbb ügyész három vádpontot fogalmazott meg: uszítás és diszkrimináció.
Az egész 2019 júniusában kezdődött, amikor is egy Twitter-üzenetben megszólítottam és megkérdeztem egyházunk vezetőit, miként lehetséges az, hogy hivatalos partnerként támogatják a Pride rendezvényét. A Twitter-bejegyzés lényege a Róma 1,24–27 igeszakaszról készült fénykép volt, amit a Bibliából fotóztam. A további vádpontok alapját a 2004-es „Férfinak és nőnek teremtette őket” című pamfletem, illetve egy velem készült „vicces” rádióinterjú adja, melynek témája: „Mit gondol Jézus a homoszexuálisokról?”
Hogy érzi magát néhány héttel a tárgyalás után? Hogy telnek a mindennapjai?
Köszönöm szépen, nagyon jól vagyok. Megkönnyebbülés, hogy a hosszú ideje várt nehéz tárgyalási napokon túl vagyunk. Reménykedem, hogy a bíróság fel fog menteni engem és Juhana Pohjola püspököt is az összes vádpont alól, és nem talál minket bűnösnek. A bíróság ítélethirdetése 2022. március 30-án lesz. Reménykedem, hogy megnyerjük a pert, de ha nem nyernék is, hiszem, hogy az események láncolata része a keresztény influenszer elhívásomnak.
Beszéljünk egy kicsit arról, miként jutott el egy keresztény ember oda, hogy a Bibliát idézve eljárás indult ellene Finnországban! Mikortól volt érzékelhető az a változás, hogy meg kell gondolnia az embernek, milyen szavakat használ, ha házasságról és az ember férfivá és nővé való teremtettségéről beszél a bibliai igazságok alapján?
Huszonhét éve vagyok parlamenti képviselő, ez idő alatt sohasem titkoltam keresztény hitem és értékrendem.
Nagyon meglepődtem, sőt sokkolt, amikor megtudtam a főügyész döntését arról, hogy büntetőjogi eljárást indítanak ellenem.
Társadalmainkban egyre nagyobb a nyomás arra, hogy maradjunk távol a keresztény hit hatásától. Látható ez a politikai vitákban, de olyan döntésekben is, mint amikor az élet védelméről beszélünk az élet kezdetén vagy a végén, illetve a házasság kérdésében. Olyan vélemények kinyilvánítása, hogy a házasság egy férfi és egy nő köteléke, vagy hogy a homoszexualitás bűnös cselekedet, mára már politikailag inkorrektnek minősül.
Ez a per arról szól, hogy vajon lehet-e Finnországban a Bibliából idézni, és egyetérteni mindazzal, ami ott le van írva ezekről a témákról, amelyek vitát generálnak. Minden egyes ellenem felhozott vádpontban elutasítottam, hogy bűntettet követtem el. A nézetek, amelyekért vádolnak, nem térnek el a klasszikus keresztény értékektől, és a házasságról alkotott véleményem sem tér el a Finnországi Evangélikus Egyház (ELCF) hivatalos álláspontjától. Az ügyész álláspontja rendkívül veszélyes az alapvető emberi jogok szempontjából, mert befolyásolhatja, leszűkítheti a vallásszabadságot Finnországban. Mindig kihangsúlyozom, hogy minden ember Isten képmására teremtetett, tehát egyenlő méltósággal és emberi jogokkal rendelkezik.
Mit érzett, amikor valósággá vált, hogy a Bibliában leírt, az ön által meggyőződéssel vallott gondolatok, szavak miatt bírósági eljárás indult?
Bűncselekménnyel megvádolva lenni, mert hangot adtam az általam oly mélyen vallott hitnek egy olyan országban, ahol a szólás- és vallásszabadságnak nagyon mély hagyományai vannak: irreális érzés. Nagyon régóta beszélek már ezekről a témákról, és soha nem gondoltam volna, hogy emiatt egy nap majd a bíróság elé állítanak. A finn jogrend szerint legális a Biblia tanításairól beszélni és prédikálni.
Sohasem gondoltam volna, hogy egy bibliai idézet posztolása a Twitteren bűncselekmény lehet.
Nem látom, hogy bármi módon is becsméreltem volna a homoszexuálisokat. Mindig mondom, hogy az emberi méltóságukat és emberi jogaikat tiszteletben kell tartani és védeni kell. Azonban a Biblia tanítása a házasságról világos: a házasság egy férfi és egy nő között köttethet.
Valószínűleg évekig elhúzódó bírósági ügyek sorozata vár rám. Arra számítok, hogy az ügyem az Emberi Jogok Európai Bírósága elé kerül majd, és kész vagyok megvédeni a szólás- és vallásszabadságot, ha szükséges. Nemcsak Finnországban számít precedensnek az ügyem. A bíróság döntése irányadó lesz, amely Európa-szerte hatással lehet a jövőbeni jogalkotásra.
Hogyan képzelhető el, hogy az alapvető emberi jognak számító vallás- és szólásszabadságot egy fejlett, nyugati országban ennyire korlátozhatják, sőt gyűlöletbeszédként értelmezik?
A szólás-, a vallás- és a véleménynyilvánítás szabadságát mind a nemzetközi emberi jogi szerződések, mind pedig a finn alkotmány határozottan garantálják.
A „gyűlöletbeszéd”-nek nincs egyetemesen elfogadott definíciója.
Senki sem tudja biztosan, hogy pontosan mit jelent. Ha a gyűlöletbeszéd a jogalkotás része lenne, akkor nagyban veszélyeztetné, korlátozná a vallás- és a szólásszabadságot. Ezek a büntetőjogi eljárások kísérletek a szólás- és vallásszabadság korlátozására. Egész Európában megfigyelhető ez a fajta folyamat. Azonban különös, hogy Finnországban ilyen messzire mentünk. A finlandizációt* juttatja eszembe: egykor féltünk nyilvánosan kritizálni a Szovjetuniót. Manapság politikailag inkorrekt bármi negatívumot mondani a genderideológiáról. Az „eltörléskultúra” (cancel culture) feltörekvésével egy olyan személy nyilvános becsmérlésének és támadásának gondolata, aki a közösségi média vagy a szakmai körökön kívül eső hithez ragaszkodik, veszélyt jelent minden olyan szabad társadalomra, amely toleránsnak és egyenlőséget hirdetőnek tartja magát.
Hogyan reagált perére a finn társadalom és az egyház?
Finnországból és külföldről is sok felekezet és egyházi szervezet vezetői mutatták meg, hogy határozottan támogatják az ügyemet, amiért hálás vagyok. Üzenetek ezreit kaptam Finnországból és külföldről, amelyekben arról számolnak be emberek, hogy az ügyemen keresztül Isten bátorította őket az imádságra és arra, hogy bízzanak Isten szavában.
Sok finn keresztény felébredt, hogy megvédjék a hitet és a vallásszabadságot.
Júliusban több mint ezer ember gyűlt össze a Parlament épülete előtt, akik konkrétan magasba emelték kezükben a Bibliát, így fejezve ki kollektívan határozott támogatásukat arról, hogy Isten igéje szabad. Júniusban megalakult a Finn Szövetség a Szólásszabadságért és a Vallásszabadságért. A szövetség célja, hogy támogassák az ügyemet és a lehetséges hasonló ügyeket a jövőben.
Mi volt a rendőrség reakciója? Hogy kell elképzelni a volt belügyminiszter kihallgatását?
A vádemelést másfél éves rendőrségi nyomozás és néhány hosszú rendőrségi kihallgatás előzte meg. Két esetben a rendőrség nem állapított meg semmiféle törvénytelenséget vagy bűncselekmény elkövetését, de a legfőbb ügyész ennek ellenére előzetes vizsgálatot rendelt el. Furcsa élmény volt, hogy ugyanaz a rendőrség kérdez ki, amely a miniszterségem idején az én felelősségem alá tartozott.
Kiváltságnak éltem meg azt a lehetőséget, hogy a rendőrségnek elmagyarázhattam a Biblia üzenetének lényegét.
Órákat ültem a rendőrségi kihallgatásokon. Az ott elhangzó kérdések legfőképpen a Bibliára és a Biblia magyarázatára fókuszáltak.
A 2004-ben írt pamflet keresztény szemszögből foglal állást az egyházpolitika, a szociálpolitika, a szexualitás és a házasság témájában. Figyelmen kívül hagyják a tényt, hogy a rendőrség korábban egy tizenegy oldalas határozatot készített és adott közre, amely szerint a pamfletem alapján semmilyen bűncselekmény nem feltételezhető. A határozatban a rendőrség azt is megjegyezte: „Ha a Bibliában előforduló egyes nézetekről úgy tartjuk, hogy azok kimerítik az etnikai uszítás bűntettét, akkor a Biblia terjesztését vagy elérhetővé tételét is eleve etnikai uszításnak és ezért büntetendőnek kellene tekintenünk.”
A megfelelő jogi eljárás tekintetében problematikus, hogy magasan képzett közhatósági emberek a törvény értelmezésében nagyon messze állnak egymástól. Ha az elmúlt huszonöt évben hivatalban lévő parlamenti képviselő, egy törvényhozó, nem ismeri el egy potenciális bűncselekmény létét, akkor egy átlagos állampolgár miként tudja azt megállapítani? A rendőrség azt a kérdést is feltette, beleegyezek-e abba, hogy két héten belül töröljem az írásaimat. Azt válaszoltam, hogy kiállok a Biblia tanításai mellett, bármilyen következményei is legyenek. A keresztények számára a Biblia Isten szava, és legyen lehetőségünk arra, hogy egyetértsünk vele.
A liberális teológiát vallók ön ellen fordultak. Ők hogyan érvelnek a gender/LMBTQ-ideológia elfogadása mellett, mivel és milyen igékkel támasztják alá?
Sajnálatos, hogy még az egyházak is kritika nélkül elfogadták a nagyon liberális állásfoglalást a kereszténység irányában, és különösen helyeselnek minden LMBTQ-aktivitást. Az egyház nagy része mélyen hallgat ezekről a kérdésekről Finnországban.
A tárgyaláson az ügyész a kereszténység legfőbb tantételét támadta meg.
Azt állította, hogy a nézeteim „fundamentalista” tanként ismertek, amelyeket így foglalt össze: „szeresd a bűnöst, gyűlöld a bűnt”. Ezt az alaptételt ő sértőnek és rágalmazónak tekintette, mert szerinte nem lehet elválasztani a személyt a cselekedeteitől. Ha elítéled a cselekedetet, akkor az embert is elítéled és így alsóbbrendűnek ítéled meg.
Ezzel az ügyész a Biblia legfőbb üzenetét próbálja tagadni, vagyis a törvény és az evangélium tanítását. Isten minden embert a saját képmására alkotott, egyforma értékeink vannak, ugyanakkor mindannyian bűnösök vagyunk. Senki emberi méltóságát nem csökkenti a bűn. Isten így is szereti az embert, de gyűlöli a bűnt. A felebaráti szeretet keresztény értelmezése nem a bűn elfogadását jelenti. A teljes bibliai igazságot szeretetben kell elmondanunk embertársainknak. Tragikus, hogy az embereknek mennyire torz elképzeléseik vannak az igazi kereszténységről. Amikor az ember nem ismeri a szerető és kegyelmes Istent, akkor számára egy nagyon korlátolt, ítélő kép marad a keresztény hitről.
Lelkész férjével együtt miként reagál ezekre a támadásokra, nézetekre? Egyáltalán lehetséges-e a párbeszéd?
Egy demokratikus országban kell hogy lehetőségünk legyen az egyet nem értésre, és hogy vitázhassunk a vitatott kérdésekről.
Máskülönben a totalitariánus rendszer felé haladnánk. A probléma az, hogy sok konzervatív gondolkozású ember hallgat fontos témákkal kapcsolatban, amíg a nemi kisebbségeket támogató csoportok nagyon agresszívek, jól szervezettek, és erősen befolyásolják az egyház és a média alakulását.
Mi hisszük, hogy ezeknek a támadásoknak végső soron az a céljuk, hogy Isten igéjét félresöpörjék, az Úr törvényét kidobják. Számunkra még elképzelni is lehetetlenség, hogy a klasszikus keresztény nézetek és a legtöbb felekezet dogmatikája illegálissá válik. Rácsodálkoztunk arra is, hogy ez az ügy milyen nem várt, új lehetőségeket adott az evangélium terjedésére. Egy könyvet is írtunk, melynek címe: „Mi van a házassággal?” A könyv egy nyilatkozat a házasságról keresztény nézőpontból. Aggódunk amiatt, hogy világszerte támogatják az azonos neműek kapcsolatát egyes gyülekezetek, minden kritika nélkül. A könyv elérhető az Amazonon, több nyelvre lefordították már, például angolra is.
Óriási a felelősségünk a jövő generációja felé. Édesanyaként és nagymamaként mit tanácsol, hogyan beszéljünk a gyermekeknek a genderideológiáról?
Az értékek közti csatákat leginkább a nyelvvel vívják.
Fogalmakat ragadnak meg, és új értelmezést adnak számukra, mint például a szeretet, a szabadság, egyenlőség vagy éppen a szivárvány szavaknak. A férfi, nő, apa és anya nagyon szeretett fogalmak, és egyidősek az emberiség történelmével. A mindennapi életben minket, keresztényeket és az értékeinket nem ismerik, sőt még veszélyesnek is tartanak bennünket.
Attól tartok, hogy a jövőben a keresztényeknek magasabb küszöböt kell elérniük ahhoz, hogy a Biblián alapuló tanítást bemutassák. Ha most nem használjuk ki a jogunkat arra, hogy szabadon beszéljünk, a jogaink használásához való mozgástér egyre szűkebb lesz. Ezért létfontosságú, hogy a keresztényeknek szabadságuk legyen tanítani és beszélni Isten szent igéjéről azokban az időkben is, amikor a kereszténység és annak értékei, amelyek Isten szent szavából származnak, ellene mennek az árnak, és kihívást jelentenek az aktuális ethosznak és gondolkodásnak. A szülők jogait a gyermekeik neveléséhez meg kell erősíteni és el kell ismerni. Az a kísérlet, hogy lerombolják a két különböző nemen alapuló rendszert, különösen a gyermekeket károsítja.
Trendek jönnek, mennek. Hogyan látja a kereszténység jövőjét a történtek fényében, és ön szerint hogyan reagáljanak most a keresztények, mire készüljenek?
A bíróság döntése nemcsak arra lesz hatással, hogy a keresztények szabadon kifejezhetik-e meggyőződésüket, hanem mindenki másra is. A lehetséges büntető ítélet a csoport elleni uszításért két évig terjedő börtönbüntetés vagy pénzbírság. De ennél sokkal komolyabb probléma lenne az ebből következő cenzúrázás: a rendelkezés arról, hogy törölni kell a közösségi médiákról a bejegyzéseket, vagy a posztolások betiltása.
Az ítélet a hasonló publikációk letiltásának áradatát hozná maga után, és a modern könyvégetéssel fenyegetne. Számomra megtiszteltetés, hogy megvédhetem a szólás- és a vallásszabadságot.
Ha elhanyagoljuk a felszólaláshoz való jogunkat, és azt, hogy nyilvánosan megvalljuk a hitünket, akkor a beszédhez való mozgástér előbb vagy utóbb egyre kisebb lesz. A Szentírás azon részei mellett különösen ki kell állnunk, amelyek bírálják a korszellemet. Amikor az enyémhez hasonló ügyek keletkeznek, a nemzetközi közösségnek hallatnia kell a hangját, ki kell fejeznie aggodalmát a szólásszabadság megtámadása miatt. A keresztényeknek bátorítaniuk kell hazájukat, hogy ragaszkodjanak a nemzeti és nemzetközi kötelezettségeikhez a szólásszabadság védelmében, és bátran fel kell vállalniuk a nyilvánosság előtti beszédet a hitükről.
Hogyan legyünk az igazsághoz hűek és mégis szeretetteljesek?
A kérdés itt a keresztény hit lényegére utal. A Biblia tanításának megbízhatóságáról és arról szól, hogy egy ember miként menekülhet meg, miként lehet egységben Istennel az örök életben, Jézus megmentő áldozata által.
A probléma az, hogy az emberek nem akarják elfogadni a bűn fogalmát. Ez a kereszténység marketingproblémája.
Észre kell vennünk, hogy például a gyermekjólét, az emberi méltóság és a civilizációnk alapjai a kereszténység emberképében gyökereznek. Ezt meg kell védenünk. A házasságról és a nemiségről szóló tanítások a Bibliában a felebarát iránti szeretetből fakadnak, nem pedig egy embercsoport elleni gyűlöletből.
Az ügyész megpróbálta tagadni a Biblia legfontosabb üzenetét: a törvény és az evangélium tanítását. Isten minden embert a saját képmására teremtett, mindannyian egyformán értékesek vagyunk, de mindannyian bűnösök is vagyunk. A bűn miatt senkinek sem csökken az emberi méltósága. Isten még így is szereti az embert, de gyűlöli a bűnt.
A bűn egy teológiai fogalom, amely az Isten és az ember közti kapcsolatot írja le, és Isten az, aki definiálja a bűnt. Isten úgy szeretett minden embert, hogy egyszülött Fiát adta, hogy meghaljon a kereszten, és elszenvedje a mi bűneinkért járó büntetést.
Jézus elítélte a bűnt, de szerette a bűnösöket. A világnak hallania kell ezt, és nekünk, keresztényeknek használnunk kell az alapvető jogainkat arra, hogy nyilvános helyeken felszólaljunk.
A terhek, a próbák elhordozásában mit jelent családja, férje, gyermekei támogatása?
Nagyon hálás vagyok a családom támogatásáért a nyilvános pályafutásom során. A képviselői karrierem alatt sok kritikát kaptam, és azokért a kijelentésekért is, amelyek miatt vádat emeltek ellenem. Hálás vagyok azért, hogy mindegyik gyermekem arra bátorított, hogy maradjak erős, és ne adjam fel akkor, amikor szembenállással találkozom.
A támadások mellett világszerte, itt Magyarországon is sok keresztény ön mellé állt. Mit jelent az ön számára ez a kiállás, az imatámogatás, a testvéri közösség?
Elképesztő dolog tanúja lenni a hatalmas nemzeti és nemzetközi támogatásnak, amit kaptam. Az emberek beszámoltak arról, hogy Isten az én ügyemet használta abban, hogy bátorítást nyerjenek az imádkozásra és arra, hogy bízzanak Isten szavában.
Sok gyülekezet, és különböző keresztény szervezet vezetője fejezte ki határozott támogatását az ügyem mellett külföldön. Például a litván Pünkösdi Gyülekezetek Szövetsége, az Európai Evangéliumi Aliansz, akik evangéliumi keresztények tízmillióit képviselik Európában, a Nemzetközi Lutheránus Tanács püspökei és különböző országok zsinatainak elnökei. A külföldről kapott folyamatos erős támogatás nagyon bátorító számomra. Például néhány hete, a második tárgyalási nap előtt, ezrek gyűltek össze Budapesten a Finn Nagykövetség épületénél!
Az ítélethirdetés 2022. március 30-án várható. Mi a reménysége és az imádsága?
Ismereteim szerint a bíróságnak először kell állást foglalnia abban, hogy legális vagy sem idézni a Bibliát. A bíráknak mérlegelniük kell az alapvető jogok és a büntetőjog közti kapcsolatot és a különböző alaptörvények egymásra való hatását. Azért imádkozom, hogy a tisztesség és az igazság érvényesüljön Finnországban, hogy a keresztények ne féljenek megszólalni ezekben az erőpróbát jelentő időkben, és hogy ügyem pozitív példa legyen a jövőben arra, hogy a keresztényeknek joguk van kifejezni hitüket a nyilvánosság előtt.
Kedves Päivi! Köszönöm szépen a beszélgetést. Jézus mondja: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt.” (Máté 10,32) Legyen ez az ígéret bátorítás az ön számára! Isten áldja és őrizze önt és családját!
* A finlandizáció (finlandizálás, helyenként finnesítés) politikai fogalma a második világháború után a Szovjetunió és Finnország között kialakított kapcsolatrendszer általánosításán alapult. Lényege, hogy Finnország a belpolitikai szabadságának, társadalmi rendszerének megőrzése, a szomszédos nagyhatalommal kialakított jó gazdasági kapcsolatok érdekében nemzetközi téren pozitív semlegességi politikát vállalt, és lemondott a Szovjetunióval szemben álló szövetségi rendszerekhez, elsősorban a NATO-hoz való csatlakozásról.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Finlandiz%C3%A1ci%C3%B3
Kiemelt kép: Sofia Hörder
