Röviden próbálom körbejárni e cikkben a témát, és a konklúzióm az lesz, hogy pont fordítva: a krisztusi, tehát a Bibliában is rögzített módon történő egyházfegyelem hiánya lesz végső soron káros, romboló és szeretetlen.
Nézzük meg közelebbről a problémakört Jézus, majd Pál, végül Kálvin szemüvegén keresztül! A Máté 18,15–20 igeszakasz feljogosítja a helyi gyülekezetet a fegyelmezés gyakorlására, és egy háromlépcsős modellt, „protokollt” ajánl. Az eljárás menete a diszkréciótól indul és a nyilvánosságig tart. Urunk a négyszemközti intést javasolja első lépésként, ha ez sikertelen, akkor tanúk bevonását, végül a problémás ügy egész közösség tudomására való hozását. Ez a bölcs sorrend, mely sok bosszúságtól, kártól és vádlástól kímél(ne) meg.
Ha alkalmaznánk. Csak félünk! Ez probléma…
De kinek a felelőssége? Fontos érték a kezdeményezőkészség. Ezt a lépést kell megtenni – legtöbbször – a gyülekezet vezetőinek. Tehát az egyik fél (pl. a sértett fél) keresse fel a sérelmet okozó felet! Ha az a személy nem mutat megbánást, akkor két-három ember (vezetőt is jó bevonni) győződjön meg róla, hogy mi a szituáció! Ha még mindig nincs megbánás, akkor a gyülekezet elé vigyék a kérdést! A folyamat vége természetesen a vezetők általi kizárás – mely még mindig a vétkes félért van.
Érte és persze a bent maradók védelmében is! A cél a belső egység megőrzése és a bűnt elkövető bűnbánata, majd helyreállítása mind Istennel, mind a hívőkkel. Az istenfélelem arra tanítja a vezetőket, hogy ne söpörjék a szőnyeg alá a nyomós indokkal bizonyítható ügyeket, és foglalkozzanak a problémákkal. Nagyon nehéz, de érdemes krisztusi módon végigvinni a gyülekezetfegyelmezési eljárást – ez szolgál mindenki javára!
Hosszú távon mindenképp a béke köszönt be a gyülekezetbe. Persze rövidebb távon sok nehézség, kérdés, konfliktusforrás lehet más korábbi szimpatizánsokkal, az esetleg kizárt ember barátaival, illetve arra sincs garancia, hogy nem ismétlődnek meg a dolgok másokkal. Az élet bonyolult, és egy kizárást követhet egy újabb – egész máshogy/mással/máskor…
Mindenesetre a korinthusi gyülekezet példája is azt mutatja, hogy a helyi gyülekezetben olykor szükség lehet a kizárásra (1Korinthus 5,1–13)! Itt Pál apostol bemutatja a biblikus kiközösítés néhány célját. Az egyik ok az Úr Jézusról szóló hiteles bizonyságtétel (ennek lehet akadálya az ominózus személy!) a nem hívők felé, a második ok pedig az a veszély, hogy a bűn olyan, mint egy rákos sejt:
ha megtűrik, akkor átterjed a közeli társaira, akárcsak ahogy „egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti” (1Korinthus 5,6–7).
A kizárás (nem kiátkozás!) a megfegyelmezett személy hosszú távú üdvösségét is szolgál(hat)ja, hiszen az 1Korinthus 5,5-ben Pál azt írja, hogy a megbánást nem tanúsító bűnös a gyülekezet kiközösítése által átadatik „a sátánnak, teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján”. Ez azt jelenti, hogy Isten különleges módon még az ördögöt (démonvilágot) is eszközként használja a bűnös ember fegyelmezése tekintetében, hogy szívében őszinte megbánást hozzon.
Ez történt a korinthusi esetben, ahol az illető végül bűnbánatra jutott, Pál pedig arra bátorította a gyülekezetet, hogy ismét a gyülekezeti közösségbe tartozhasson (2Korinthus 2,5–8). Nincs viszont garancia arra, hogy e fegyelmező lépések mindig sikerrel járnak, még akkor sem, ha féltő szeretetben és a megfelelő módon kerülnek végrehajtásra. De még ebben az esetben is szükséges alkalmazni a gyülekezet vezetőinek, hogy jó példával járjanak elöl. A fegyelmezés megléte az egyik fontos összetevője az egészséges = biblikus gyülekezetnek! Még egy érv: enélkül nem beszélhetünk valódi tagságról (és viszont)!
Hadd zárjam e fontos és gyakorlati témát egy Kálvin-idézettel! A nagy reformátor szerint a gyülekezeti fegyelem „az egészség leghatékonyabb eszköze, a rend legbiztosabb alapja és az egység legerősebb köteléke”. (Inst. 4. 12. 4.) Továbbá „nem marad büntetés nélkül, ha elutasítjuk azt a segítséget, amelyet az Úr eleve szükségesnek tartott biztosítani számunkra” – figyelmeztet a francia teológus az egyházfegyelemről írott értekezésében (uo.). A kérdés most már csak leginkább a mai kor lelki vezetői felé szól: merünk élni vele?!
További ajánlott, kapcsolódó forrás: https://www.gotquestions.org/Magyar/gyulekezeti-fegyelem.html
