Ilyenkor az egyetlen jó döntés a bűnbánat és a feltámadt Úr újra behívása lenne az életünkbe,[2] azonban ellenségünk, a nagy Szétdobáló[3] is résen van.
Régi énünk naponkénti halálba[4] adása és az „Úr orcájának” keresése[5] helyett sokkal kényelmesebb megoldás valamilyen izgalmas dolognak az úttörőjévé válni, például hagyományok, progresszió stb.
A Bírák könyvének a 17–21. fejezetei egy ilyen közösség életébe engednek bepillantást. Jellemzői: kiégett szolgálattevők, testvérek, akik már nem vártak tovább az Úrra, bálványimádás, lopás, rablás, fizikai és lelki migráció, szexuális bűnök, emberölés, polgárháború, emberi megoldások keresése a megtérés helyett. Mindenki háborúja volt ez az időszak mindenki ellen.
Az utolsó vers összefoglalja a bukás okát: „Abban az időben nem volt király Izraelben: mindenki azt csinálta, amit jónak látott.”[6] Úgy gondolom, hogy a szöveget inspiráló Szent Szellem itt nem egy fizikai érzékszervekkel észlelhető, hús-vér király hiánya miatt gyászolt, hanem azért, mert az emberek szívéből a szuverén Úr és Király kiszorult.
Az 5Mózes 8,3-ban ezt olvassuk: „Éhínséggel sanyargatott téged, és eledelül mannát adott neked, amelyet nem ismertél sem te, sem atyáid, hogy megmutassa neked, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”[7]
Ez az ige és a hallgatásából származó hit[8] meg tudta volna őrizni Izrael népét, de ők csak ideig-óráig kértek belőle.
Jobban szerettek kétfelé sántikálni a szakadék szélén, márpedig ennek előbb-utóbb szabadesés a következménye…
A János evangéliuma 1,1 kijelenti nekünk a világ egyik legnagyobb titkát, mégpedig azt, hogy az Ige maga Jézus Krisztus. A 14. versből pedig azt is megtudhatjuk, hogy „az Ige hús-vér testté lett, sátrat vert közöttünk”.[9]
Érted és értem, hogy ne kelljen a bűneink terhe és elrontott életünk romjai alatt rekednünk, hogy ne legyenek többé sem Krisztus nélküli életek, sem Krisztus nélküli gyülekezetek.
Emlékezzünk erre, és ünnepeljük őt ezen a karácsonyon is!
[1] Lásd Ézsaiás 1:13
[2] Lásd Jelenések 3,20.
[3] Görögül diabolosz, a sátán egyik megnevezése.
[4] Lásd Galata 2,20; Kolossé 3,5–9.
[5] Lásd Zsoltárok 27,8; 2Krónika 7,14 (KG).
[6] Bírák 21,25.
[7] A Káldi-Neovulgáta alapján.
[8] Lásd Róma 10,17.
[9] Szent Pál Akadémia fordítása.
