Mi a különbség a szerelem és a szeretet között?
A szerelem csak a párját akarja, vele akar egy lenni, egyesülni. A szeretet mindenkivel törődik, nem csupán a párjával, még ha a párjával természetesen többet is. A szerelem teljes egységet akar egyetlen emberrel. A szeretet azzal törődik, hogy mások élete jobb és fejlődőbb legyen. A szerelmet egyetlen vágy hajtja: a másikkal lenni. A szeretet gondolkodik, mérlegel, dönt és cselekszik. A szerelem határtalan és kizárólagos vonzódás. A szeretet okosság a helyes tettekhez. A szerelem erős. A szeretet bölcs. A szerelem türelmetlen. A szeretet türelmes. A szerelem a másikban akar beteljesedni. A szeretet a másikat akarja kiteljesíteni. A szerelem örök lobogás. A szeretet jókedvű építés.
Némelyek tévesen állítják, hogy a szerelem csak az elején fontos, mert úgyis elmúlik idővel. Ebből logikusan következne, hogy akkor a házasság elején még nincs is szükség szeretetre, hiszen ott a szerelem.
Szerelemre és szeretetre egyaránt szükség van ahhoz, hogy mindig azt érezzük, a házasságunk egy csoda, varázslatos közös élet. És ha lesznek (miért ne lennének) vagy már vannak gyermekeink, ezt a csodás házasságot kell látniuk, tapasztalniuk.
Mert ez lesz a legnagyobb örökség számukra. Akik megmagyarázzák a szerelem szükséges elmúlását, akik a szerelem szeretetté alakulásáról beszélnek, akik állítják, hogy szerelem nélkül is van igazi párkapcsolat, azok lehet, hogy a kapcsolatok működésének jó ismerői, de semmit nem tudnak arról a titokról, amikor egy nő és férfi végleg egy lesz egymásban.
A szerelem és a szeretet tökéletes megvalósulását az ember sosem érheti el tartósan, mivel senki sem tökéletes tartósan. De a tökéletesség a tökéletlen ember számára nem az állapotban létezik, hanem a szándékban, az igyekezetben.
Olyan ez, mint a megértő ember. Természetesen senki sem érthet meg egy másik embert teljesen, de mégis léteznek olyan emberek, akik megértők. Mert azok akarnak lenni. Mert nem pusztán az eszükkel művelik (azok az okoskodók, akik azt hiszik, hogy megértők), hanem a szívükkel. Olyan ez, mint a bölcs ember.
Tökéletes bölcs nincsen, aki mindent ért, mindent átlát, mindent ismer, mindenben nyugodt megfontoltsággal és biztos ítélőképességgel dönt, és ezért mindent helyesen mond és tesz. De mégis léteznek bölcs emberek (nem csak bölcselkedők), akiktől még tanulhatjuk is a bölcsességet, mert ezeket tartják olyan értéknek és elérendő célnak, ami áthatja őket.
Olyan ez, mint a demokrácia, amely tökéletesen sosem valósul meg (ahol azt hiszik, hogy mégis, ott már-már diktatúra kap lábra), de akik hisznek benne, azok már annak szellemében élnek. Így van ez a szerelemmel, szeretettel is. Akik hisznek bennük, és minden igyekezetükkel meg akarják élni, azok sokszor tapasztalhatják valóságát.
Kiemelt kép: Gustavo Fring (pexels.com)
