A szülőnek a kisgyermekével korlátlanul és szerető intimitással együtt töltött idő olyan befektetés, amely megér minden áldozatot és lemondást, mert hatását és gyümölcsét a gyermek személyiségében a későbbiek folyamán semmivel nem lehet majd pótolni.
Sok fiatal szülő ringatja magát abban a tévhitben, hogy sürgető feladatai, a családi jövő egzisztenciális megalapozása, vállalkozásának vagy karrierjének fejlődése, saját halaszthatatlan elfoglaltságai, gyermeke tehetségének fejlesztése mások segítségével mind-mind elegendő ok és kifogás arra, hogy miért nem tölt több időt csemetéjével. Sőt, olykor azokat úgy tünteti föl, mintha épp gyermeke jövőjéért tenné mindezt, épp gyermekéért nem áldozna több időt pont rá.
Pedig a megszületett gyermek csak arra vár, hogy végre külső megfigyelőként is láthassa anyját, ahogy beszélget, ahogy dolgozik, ahogy üzletel, ahogy ír, ahogy énekel, ahogy mesél, ahogy vitatkozik, ahogy takarít, ahogy imádkozik, ahogy játszik vele vagy másokkal. Persze apját is ugyanígy láthassa minden dolgában. Mindig velük szeretne lenni. A szülőkön, a gondozókon keresztül szívja magába az egész világot. Minél kevesebbet lehet velük, annál kevesebb szeletet kóstol meg a környezetéből, a világ működéséből.
A kisgyermek attól érzi magát gazdag családban, hogy mennyit csünghet anyján és apján. Anyja és apja szerelmén, ahogy József Attila írja. Mert a kisgyermek igazi gazdagságra vágyik, nem pedig sok pénzbe került tárgyak és élvezetek garmadájára. Erre a téves gazdagságra csak az időt visszatartó szülők szocializálják gyermeküket, hogy nyugtassák saját lelkiismeretüket, vagy teljesítsék környezetük valós vagy vélt elvárását.
Nekik találta ki a fogyasztói társadalom a minőségi időt, hogy legyen mire hivatkozva máskor nem együtt lenni.
Aki szülő lett, annak nem szabad félni az anyagilag visszafogottabb, szegényebb évektől. Mert a gyermeknek korai éveiben nem anyagi bőségre van szüksége, hanem bőséges időre a szüleivel. Elismerést és nagyrabecsülést érdemel minden fiatal szülő, aki bátor ahhoz, hogy gyermekét értékelje a legtöbbre minden gazdagságából, és ezért neki adja a legtöbb időt. Aki ilyen szülő, azt nem fogja megrémíteni az anyagi elszegényedés réme, mert tudja, mi az igazi gazdagság.
A napokban beszélgettem egy háromgyermekes apukával, aki elmesélte, fél éve eldöntötte, hogy ha sokkal kevesebbet is keres, de munkahelyet vált, mert lényegileg akarta sokkal jobban összekapcsolni mindennapjait három kisgyermekével. Hónapok múltán most ő maga is sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb.
Tehát a szülőnek a kisgyermekével korlátlanul és szerető intimitással együtt töltött idő olyan befektetés, amely megér minden áldozatot és lemondást, mert hatását és gyümölcsét gyermeke személyiségében a későbbiek folyamán semmivel nem tudja majd pótolni.
Háló Gyula
