A Baptista Teológiai Akadémia életében fontos változás történt, mivel ötéves rektori szolgálata végén lejárt Dr. Mészáros Kálmán megbízatása. Szeptember 13-án, az Újpesti Baptista Gyülekezet imaházában megtartott évnyitó ünnepségen átadta a rektori láncot utódjának, Dr. Várady Endrének. A leköszönő rektor az eseményen bátorításként Pál apostolt idézte, aki fiatal munkatársát, Timóteust így biztatta a küldetés jó lelkiismerettel való betöltésére: „De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által.” (2Timóteus 3,14-17).
– Milyen út vezette Önt a rektori szolgálatig?
– Lelkész-teológus szakon végeztem el a Baptista Teológiai Akadémiát 2001-ben, majd a kanadai Edmontonban folytattam tanulmányaimat, az ottani baptista szeminárium mesterképzésén – idézte fel az előzményeket a 49 éves rektor. – Honosító egyetemi oklevelemet a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen 2003-ban szereztem meg, 2019-ben pedig az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, a zsidókereszténység identitásformálódási körülményeinek vizsgálata témakörében írt disszertációmmal doktoráltam. A Baptista Teológiai Akadémián az Újszövetségi tanszéken előbb tanszéki demonstrátorként, főiskolai tanársegédként, aztán tanszékvezető főiskolai docensként tevékenykedtem.
– Mely tárgyakat oktatta az eltelt évek alatt?
– Elég színes volt a paletta: bibliai szövegismeretet, hermeneutikát és kortörténetet, újszövetségi izagógikát és alapismereteket, a gyülekezet-plántálás bibliai alapjait. Újszövetségi görög nyelvet, írásmagyarázatot, exegézist, kutatásmódszertant, az Ó- és Újszövetség kapcsolatát.
– Milyen üzenettel a szívében vette át a rektori láncot?
– A 2006-ban végzett évfolyam csináltatott nekem Simon András képzőművésztől egy grafikát, amit bekeretezve, hátoldalán aláírva adtak át. Azóta is nagy becsben tartom. Nem csupán emlék, nem csak dísz – mindenkori üzenet lett a számomra.
A grafika ugyanis azt az igazságot ábrázolja, hogy „A szív tudása felülről jön”.
Ezt az emléket, ezt az üzenetet megosztottam az évnyitó ünneplő gyülekezetével is. Simon András testvérünk művészi egyedisége, hogy egyetlen vonalban ábrázol komplex üzeneteket. Azon a képen is egyetlen, folytatólagos vonal köt össze három fontos elemet. Felfedezhetjük középen a szívet, aztán a könyvet, amely az ismereteknek a jelképe – esetünkben elsősorban a Bibliára gondolhatunk. De mindez üres és féloldalas volna a Szentlélek megjelenése nélkül, hiszen az mutat az isteni szférából az emberi felé, megcélozva az ember szívét.
– Kik vagyunk mi a Teremtő szemében?
– Isten különleges teremtménye az ember, hiszen érzelmet, ismeretet és kapcsolódást kapott a Teremtővel. Egy olyan csatornát, amely a transzcendens irányába mutat, pontosabban rátalál arra az útra, amit a Mindenható nyitott a transzcendens felől a materiális világ felé. Az ismeret tehát nem pusztán az értelemben fogan, hanem gyökeret ereszt az égben. És ott életté, cselekedetté, életmóddá válik, megéléssé, érzéssé, kapcsolattá lesz. Mert ez az igazi tudás, a szív tudása, amely felülről jön. És ez a három összekapcsolódik.
– Milyen célokkal lát munkához?
– Nem csupán ismeretet akarunk átadni az Akadémián, nem csak könyveket, nem is csupán a nagybetűs Könyvet. Mert meg van írva, hogy a betű önmagában nem elég, a lélekkel együtt lesz életté, és a szív tudásává válik.
Nem csak könyvet, könyveket, hanem kapcsolatot szeretnénk adni a Mindenhatóval, Jézus követésének útján. Hiszen intézményünk mottója is parancs: „Tegyetek tanítvánnyá minden népet!”.
Tanítvánnyá, és nem pusztán tanonccá. A különbség igen fontos: a tanoncnak elég a tudás, a tanítványnak azonban a szív tudására van szüksége, ami felülről jön. Amely kapcsolatot teremt a Mindenhatóval. Olyan Akadémia szeretnénk lenni, ahol nem csupán okosabbá, hanem bölcsebbé válik az ember, ahol nem csupán végzettséget, hanem hivatást adunk, ahol a diplomaszerzés arról szól, hogy ne „végezzen” a hallgató, hanem „induljon el”! Ne végezzenek nálunk, hanem induljanak tőlünk. Akadémiánk küldetése ne egyszerűen annyi legyen, hogy diplomaszerzési lehetőséget biztosítson és végzettséghez segítse a hallgatókat, hanem formálja őket Isten gyermekeivé, tanítványaivá. Ahol a tudásnak van mélysége, a hitnek van bátorsága, a szabadságnak van felelőssége, a vezetésnek van alázata. És legyen meg a bizonyosság, hogy nem hiába és nem egyedül fáradoztunk, mert az Úr építi a házat. „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.” (Zsoltárok 127:1)
– Rektorként milyen változásokat várhatnak Öntől a hallgatók és a munkatársak?
– Nem a magunk Akadémiáját építjük fel, hanem Isten szolgálatában állunk. Máshogy mondva, Isten munkatársai vagyunk.
Nem azért választottak az Akadémia élére, mert én tudom a legjobban, hogyan kell ezt a feladatot elvégezni, hanem azért, mert hiszem, hogy Istentől van megbízatásom, rám bízta az Akadémia közösségét, amelynek szolgálatára kaptam elhívást.
Amikor én tanultam a BTA-n, gyakran neveztük a házat bét hammidrásnak („a tanulás házának”, szerk.). Ha nem felülről jön a tudás és nem hatol a szívig, akkor minden csak bizonytalan emberi spekuláció lehet. Amit legtöbbször úgy fogalmazunk meg, hogy „a tudomány mai állása szerint”. De az ilyen tudás változékony. Ellenben az Istenhez kapcsolódó szív tudása stabil és örök. Ennek érdekében csak néhány célkitűzést fogalmazok meg most. Ilyen a lelkészképzés megerősítése, a körülmények, feltételek mind jobb biztosítása, az oktatói előmeneteli rendszer kidolgozása és érvényesítése, beleértve az utánpótlásnevelést is. A lelkigondozói és a munkáltatói szerepek egyensúlyának megteremtése. A hallgatók felé a stabil számonkérési és szakvizsgarendszer megteremtése, toborzás és öregdiák követés. A bemeneti és kimeneti utak szükség szerinti szélesítése. Mindezek mellett ökumenikus együttműködés, nyitás és összefogás, mert több az, ami összeköt, mint ami elválaszt. Pontosabban nagyobb az, Aki összeköt, minden másnál.
– Ezt hogy érti?
– Egy-egy felekezeten belül adódhatnak nézetkülönbségek, de nem határvonalként kell tekinteni ezekre, mert közösek a kihívásaink, közös feladataink vannak és közös a küldetésünk. Mert a „Tegyetek tanítvánnyá minden népet!” parancs egyetemesen Krisztus minden tanítványának, minden népének és minden követőjének, a hittudomány minden művelőjének szól.
– Milyen hallgatói létszámmal dolgoznak?
– A teljes aktív hallgatói létszám 349 fő, ebből 213 a nappali, 136 a levelező hallgató. Közös feladatunk betölteni a Baptista Teológiai Akadémia küldetését, és ebben engem fontos munkatársi kör segít, elsősorban a rektorhelyettesek. Most ősszel lett aktuális a választás. Intézményünkben két helyettes szolgál, az egyiket a fenntartó Magyarországi Baptista Egyház, a másikat pedig a Baptista Teológiai Akadémia kabinetje javasolja. Az országos tanács ajánlása nyomán a BTA szenátusa öt évre megválasztotta a két rektorhelyettest: Paróczi Zsolt megbízatását megújították, míg Bereczki Lajos testvér más feladatkörben szolgál tovább, ezért helyette a rektorhelyettesi feladatokat a jövőben László Gábor testvér látja el.
– Miként érzi magát most, a rektori lánccal a nyakában?
– Egy mozgó járműre kellett felszállnom, dinamikus mozgásba csöppentem, aktív folyamatokat örököltem, és azokat kellett átvennem – mint amikor egy atlétának váltófutásnál kell átvennie a stafétabotot. Gondolok itt az infrastrukturális megújulásra, amely leginkább épületünk második és harmadik emeletét érintette a nyár folyamán. A hallgatók már tapasztalhatták, hogy a mesterszak mintatantervét, annak minden specializációját teljes mértékben átdolgoztuk, miközben kidolgoztunk két új specializációt is. Egyébként ebben a tanévben előttünk álló feladat alapszakunk minden specializációjának átdolgozása is, ezért előre megköszönöm minden áldozatosan helytálló munkatársam erőfeszítését.
