Ez is éppen elég teher lehetne egy tizenéves fiúnak, de rakódik egyéb dolog is azokra a vállakra. Édesanyja meghalt, amikor még kisgyermek volt, édesapja pedig nem tudott, nem tud gondoskodni a gyermekeiről. Idősebb testvéreit pedig sodorja az élet, kit jobb, kit kevésbé jobb helyzetekbe, épp elég számukra, hogy magukról gondoskodjanak. Tehát Dávidnak sok mindene nincs, de van kettő, ami viszont másoknak nem adatott meg, az egyik Inci, a másik pedig a kick-box..
A kettő szorosan összekapcsolódik, mesélem is azonnal, hogy milyen módon. Inci nevelőszülő a Boldog Gyermekkor Nevelőszülői Hálózatban, jelenleg négy kamaszt és egy első osztályos gyereket nevel Hajdú-Bihar megye kis településén, Sárrétudvariban. Mindezt teszi hosszú évek óta, túlzás nélkül állíthatom, kifogyhatatlan energiával. A három saját gyermeke már kirepült az otthoni fészekből, de az unokákkal együtt gyakori vendégek a házában.
Mit is beszélek, nem is vendégek, hiszen otthon vannak…
Visszatérve a nevelt gyermekekre, a kis csapat, ahogy Inci nevezi őket, igen elfoglaltak, ugyanis mindegyikük ‘csinál’ valami iskolán túli tevékenységet. Nevelőanyjuk ugyanis addig nem nyugszik, míg meg nem találja azt, hogy melyik gyereknek mihez is van kedve, miben tehetséges, miben ér el sikereket. Nem egyszerű feladat ez egy kis településen az ország keleti csücskében, de Inci nagy küzdő, akárcsak a neveltjei nagy része. Küzd, ugyanis jól tudja, hogy vér szerinti családban nevelkedők esetében is rendkívül fontos mindez, nevelt gyerekek esetében pedig sorsfordító lehet.
Ajtónyitogató
Dáviddal különösen nem volt egyszerű dolga Incinek, pedig a fiú, ahogy mondani szokták, jó gyerek. Ezt mondják róla pedagógusai, társai, a szakemberek. Talán ezt nevelőanyja is érzékeli, túlságosan is az. Megfelel neki minden, ami körülötte történik, elfogadja a dolgokat úgy, ahogy azok vannak, nem szól, ha igazságtalanság éri.
Félénk, érzi azt, hogy más, mint a többiek, nehezen nyit, nem keres barátokat magának.
Leginkább a családi ház kertjében szeret lenni, azokkal az emberekkel, akik elfogadják és türelmesen kivárják, amíg elmondja, amit gondol. Figyelmes hallgató, szemével követi a nevelőanyja minden mozdulatát, rezdülését, hiszen ebben a bonyolult, zűrzavaros világban ő a biztonság számára. Tehát Inci nagy fába vágta a fejszéjét, amikor úgy döntött, hogy addig nem dől hátra, amíg meg nem találja azt, ami a fiút érdekli, azt, ami sikert, így önbizalmat ad számára. Miután Dávid hozzákerült, majd megszokott nála, a tettek mezejére lépett, elkezdte a világra nyíló ajtót szélesebbre tárni. Kirándulásokat szervezett, amelyeket a kisfiú élvezni tudott, koncertekre, rendezvényekre, fájós térdeire fittyet hányva biciklitúrákra vitte.
Megtanította arra, hogy önállóan tudjon közlekedni, eljusson a szomszédos településen lévő iskolájába, de az se jelentsen számára gondot, ha boltban alapvető élelmiszereket kell vásárolnia. Aztán a többi nevelt gyermekét vette rá arra, hogy ha mennek ide-oda, akkor vigyék magukkal Dávidot is, legyen a kortársai között minél többet. Családi eseményeken, gyermekei esküvőjén, születés- és névnapokon a kis csapat valamennyi tagja, így a félszeg fiú is állandó résztvevő lett. Mindez nem ment egyik percről a másikra. Hosszú évek munkáját foglalom most össze pár mondatban. Mindent, ami egy átlagos gyermeknek természetes, magától értetődő, azt Dávidnak tanulnia kellett, kell. Inci pedig tanít, nemcsak szóval, hanem az életével, tetteivel. Ezelőtt jó két évvel a kis csapat egyik tagja úgy döntött, hogy kipróbálja a kick-boxot. Inci, mivel még mindig nem találta meg, mi az, ami Dávidot igazán érdekelné, úgy határozott, hogy kísérje el a fiú az edzésre.
És megtörtént a csoda
Mert mi más lenne, mint csoda, hogy a félszeg, furcsa mozgású, önbizalomhiányos fiú, aki eddig még védekezésből sem emelte fel a kezét, megtalálta magát a kick-boxban? Márpedig ez történt. Az edző az első alkalom után megkereste a nevelőanyát, és elmondta neki, hogy látni szeretné ezt a gyereket az edzéseken, mert tehetséges. A mozgása, ami a mindennapokban setesuta, itt megváltozik, a testtartása, a vékony, de izmos testalkata mind-mind tökéletesen alkalmassá teszik erre a sportra. Persze ez önmagában nem elég a sikerhez, ahhoz még jó pár dolog szükségeltetik.
Az első az edző, akiben megbízhat, aki türelmes a fiúhoz, érthetően magyaráz, hajlandó kivárni, amíg Dávid kimond, összerak egy-egy mondatot. Mindkettőjük szerencséjére, hiszen az érmek az edző munkájának is az elismerései, Peti ilyen. Peti (így hívom, hiszen Dávid és Inci is így nevezi) amellett, hogy hosszú évek óta foglalkozik fiatalokkal, mentőtisztként dolgozik. Sok mindent megélt, tapasztalt életében, jobb vezetőről nem is álmodhat a fiú.
Aztán a siker receptjének meghatározó alapeleme az otthoni támogató környezet, ezt pedig Inci és a társak biztosítják. Mint azt a nevelőanya felidézi, az első időben kicsit hitetlenkedve fogadta, hogy Peti versenyre szeretné vinni Dávidot. Aztán az első meccs után, amikor látta a nevelt fiát küzdeni, rájött arra, hogy ez több lesz számára, mint a szabadidő hasznos eltöltése. Mert a ringben valami átalakul, a félszeg, bizonytalan fiú magabiztossá válik, a gyerek, aki nehezen ért meg egyszerű hétköznapi dolgokat, feszült figyelemmel képes koncentrálni edzőjére, ellenfelére, környezetére. Öröm nézni, ahogy kitér, elhajlik, ökle célba talál. Így aztán az edzéseket egy idő múlva meccsek tarkítják, amelyeken mind Inci, mind a kis csapat valamennyi tagja ott van és ’torokberekedésig’ biztatják.
Van alkalom, lehetőség kiabálni, legutóbb Nádudvaron, ahol az országos bajnokságon Dávid a dobogóra léphetett.
A sikerhez mégis a legfontosabb maga Dávid, aki iskola után leteszi a táskáját, veszi a felszerelését, és indul edzeni. Megtanulja tisztelni ellenfelét, ütéseket adni és ütéseket fogadni, kitartani még akkor is, ha vesztésre áll a helyzet, visszatérni a ringbe akkor is, ha az nehéz, ha fáj.
A fiú bibliai nevet visel. Azét a férfiét, aki még szinte gyerekként, egyszerű pásztorfiúként kiállt egy szál parittyával a kezében a teljes hadifelszerelésben lévő hatalmas harcos, Góliát ellen, és legyőzte őt. A mi történetünk hőse a küzdelmeit naponta megvívja, ringen kívül és belül, folyamatosan győzi le magában a kétséget, a bizonytalanságot, a bizalmatlanságot, a félénkséget.
Nyerésre áll.
