• Rólunk
  • Kapcsolat
  • En
image2
image2

Jézus fundamentalista volt?

Elolvasási idő: 5 perc
Elolvasási idő: 5 perc
Egy közelmúltbeli evangelikál konferencia beszámolója.

Április 6-án tartotta legutóbbi konferenciáját az Evangelikál Csoport Egyesület Protestáns fundamentalizmus egykor és ma – történelem, tartalom és relevancia címmel. Az eseményre az őrmezői református gyülekezeti teremben került sor.

A címben feltett kérdésre etikai értelemben minden bizonnyal igennel válaszolhatunk. Mi a helyzet viszont Jézus korabeli ellenfeleivel, a farizeusokkal?

Ugye nem is olyan egyértelmű, ha már ebben a fénytörésben lát(tat)juk a kérdést, hiszen valószínűleg eredetileg őket tartaná és tartja ma is sok ember „fundamentalistának”. Ez viszont a kifejezés inkább a köznapibb sztereotip értelemből (rigid, bigott, kocka…) fakadhat. Tiszta vizet öntve a pohárba kimondhatjuk, hogy míg Jézus mai – jól értelmezett – fogalmaink szerint valóban fundamentalista lehetett, a farizeusok viszont minden bizonnyal egyáltalán nem.

Tudvalevő, hogy kezdetben (19. század) az úgynevezett liberális teológia határfeszegetéseire reagált a nevében is megjelenő, alapokhoz való visszatérésre utaló mozgalom, a protestáns fundamentalizmus (most erről lesz szó, de megjegyezzük, hogy van katolikus, sőt hindu vagy egyéb fundamentalizmus is). Fontos referencia még például a Fundamentals című folyóirat, illetve John Gresham Machen munkássága.

Felmerült a kérdés, hogy maga a – Biblia tévedhetetlenségéről szóló és azt valló – Chicagói Nyilatkozat elfogadása jelenti-e a fundamentalista álláspontot. Kétségtelen, hogy a Szentírás alapvető fontosságú minden biblikusan gondolkodó ember számára!

A fundamentalizmus tehát – ha szó szerint értelmezzük, akkor mindenképpen – az alapokhoz való visszatérést jelenti; amolyan modern kori „reformáció”, a kereszténység alaptanításainak ismételt és olykor szó szerinti komolyan vétele.

A tévedhetetlenség, mint hermeneutikai szűrő egyik verziója az infallibilizmus (ami hit és erkölcs dolgában teljesen hitelesnek fogadja el a Szentírást), node mi a helyzet például a történelmi és tudományos állítások esetében? A Chicagói nyilatkozat e tekintetben is elkötelezett a hiba nélküliség (tévedhetetlenség) mellett. Nincs új a nap alatt;  történelmet egyébként vissza-visszatérő inga-lengések (liberális – progresszív, illetve másik oldalon fundamentalista) jellemzik. Ez alól napjaink sem kivétel (egyik irányban sem)! Mindazonáltal elgondolkodhat a kedves olvasó velem – e cikk sorainak megfogalmazójával is – hogy mi a saját tapasztalata: melyik oldalra érzékeli inkább a kilengés jelenleg a keresztény egyház(ak)ban!? (az ezirányú kommenteket szívesen vesszük a megosztott cikk alatt…)

 

Armai-Szabó Ádám szerint a progresszív vonal inkább a nem hívőknek szól, a fundamentalizmus pedig főleg a hívőket célozza és nekik ad „biztonságérzetet”.

Kovács Viktor arról számolt be, hogy nagyon zavarja a fent említett fogalmak (továbbá pl. konzervativizmus) politikából való kölcsönzése és a teológia világába való beemelése. Továbbá Luther két birodalomról alkotott véleményét emelte ki – nem meglepő módon, evangélikus lelkészként.

Békefi Bálint megkérdőjelezte a pusztán progresszív – fundamentalista skála létjogosultságát. Akadémiai szinten nem feltétlen ismer „fundamentalistát”! Többféle skálát javasol (közéleti / politikai mellett pl. teológiai vagy etikai is).

További előadó volt még a délelőtt folyamán Márkus Tamás András református lelkész; előadásának címe: A Niagara Bibliakonferencián résztvevő korai fundamentalisták teológiai súlypontjai”.

Chiciudean Miklós reformált baptista lelkipásztor, a Soli Deo Gloria Reformált Baptista Gyülekezet lelkipásztora „A fundamentalizmus jelensége egykor és ma” címmel adott egy fontos áttekintést a témában.

Sipos Ete Zoltán lelkész-teológus, a Biblia Szövetség Egyesület korábbi főtitkára, jelenleg Szegeden református lelkipásztora „A protestáns fundamentalizmus Németországban” címmel.

A délután folyamán Dr. Szalai Miklós történész-filozófus, saját szavajárása szerint is „kívülállóként”, de mégis nagyon korrekt módon járta körül magas szakmaisággal, tudományossággal témáját: „A princetoni teológia és annak három képviselője – Charles Hodge, Archibald Alexander Hodge és Benjamin Warfield“. Majd Dr. Fabiny Tibor evangélikus teológiai tanár osztotta meg gondolatait, „Az inerrancia eszméje egy nyelvelmélet mérlegén” címmel. A záró panelben Pocsaji Miklós, Reőthy Balázs, Sitku Tibor és Szabó László – szakmabeli vagy laikus – teológusok vettek részt és folytattak diskurzust a fundamentalizmus mai jelenlétéről, relevanciájáról.

Az előadások és panelbeszélgetések visszanézhetők ITT.

Legfontosabb bibliaversünk a nap folyamán a mindkét fentebb említett Miklós által idézett 2 Timóteus 3,16-17 volt: „A teljes Írás Istentől ihletett (θεόπνευστος – Istentől sugalmazott), és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.”

Tehát megbizonyosodhattak a konferencia résztvevői arról, hogy a Biblia nem csak hasznos, hanem tökéletes kinyilatkoztatás, Isten hibátlan szava, mely teljes életre vezeti a benne bízó, Krisztust követő keresztényeket.

Képek: ©Tóth Krisztián

Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp